1947-től az Operaház magáénekese, 1990-től örökös tagja, számos kiváló tenor-szerep tolmácsolója, a magyar operajátszás jelentős alakja. 1978-86-ban a Zeneakadémián is tanított. Legnagyobb sikerét Erkel Bánk bán című operájának címszerepében aratta. Gazdagon áradó tenorja, csiszolt énektechnikája, magasrendű zenei, színészi kultúrája, lelkiismeretes munkája a magyar operaszínpad fejedelmei közé emelte. Halála után kapta meg a Magyar Örökség kitüntető címet.