A görög katolikusok koronáznak

Az utolsó menedék

A pap, két tanúval, a templomajtóban várja őket, s ott teszi fel a kérdést: össze akarnak-e házasodni valóban? Ha valamelyikük nemmel felel, vége is a szertartásnak. A múltban volt erre példa, nem is egyszer, amikor a szülők kényszerítették házasságra a fiatalokat, akiknek az ajtóban elhangzó nem volt az utolsó reményük – de ma is előfordul, hogy valaki ekkor gondolja meg magát.


Házasságkirály és királyné







Amennyiben a szándék – s persze a szerelem – erős, a virággal díszített templomban folytatódik a ceremónia az ünnepélyes gyűrűváltással, amelynek során a pap megáldja a jegyben járók jelképeit, s ő maga húzza fel a menyasszony és a vőlegény ujjára. Ezt követi a koronázás, miközben a kántor a „dicsőséggel és tisztelettel koronázzák meg őket” strófánál tart éppen. Ám hogy a koronázás pontosan mit is jelképez, arra számtalan magyarázat van, s hogy melyik az igazi, abban a görög–katolikusok sem biztosak.







Asszonyavatás és életédesítés

A koronázás után a menyasszony avatása következik. Ekkor az édesanya, gyakrabban azonban a keresztanya, fátylat borít a menyasszony fejére, vagy kendővel födi be, s a pap imádságot mond fölötte (ugyanezt a ceremóniát a katolikusoknál is megtaláljuk). Eltérés még a katolikus szertartáshoz képest a mézkóstoltatás, mely a pár további életének boldogságát biztosítja majd, édesíti az életüket. Végül pedig az ifjú asszony visszakapja a menyasszonyi csokrot, amelyet a pap a szertartás megkezdése előtt átvett tőle és az oltárra helyezett. Emögött azonban ne keressünk jelképet, mert praktikus okai vannak: a díszes csokor addig sem akadályozza a mozgásban.