2002 nyarán a Nagytétényi Kastélymúzeum ad otthont az Iparművészeti Múzeum európai rangú legyezőgyűjteményéből rendezett kiállításnak. A 18. században épült barokk főúri rezidencia díszterme ideális helyszín a válogatás bemutatására, hiszen a kiállításon a hetven legyező mellett egyéb, a viselethez tartozó kiegészítők, báli kellékek és zene idézi fel a régi korok báljainak hangulatát.
A több ezer éves múltra visszatekintő keleti legyező a 16. században került át Európába, s vált a női toalett elengedhetetlen részévé. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye átfogja a legyezők történetét a 18. századtól a 20. század elejéig, a szecesszióig, amikor ez a kifinomult divatkellék utolsó virágkorát élte.
A kiállítás végigvezet a legyezőtörténeten. A keletről származó legyező kezdetben használati tárgy volt. Később, Európában való elterjedése után a főúri udvarokban a protokoll részévé vált, a női praktika eszköze lett, amint azt a legyezőnyelv is tükrözi.
A kiállított darabok között van néhány neves személyiséghez kapcsolódó különlegesség, mint például az egyik legünnepeltebb festőművésznek, Lotz Károlynak, leánya, Kornélia részére festett szépséges legyezője, Erzsébet, a magyarok királynéja menye (a tragikus sorsú Rudolf trónörökös neje) Stefánia legyezője jelképes ábrázolással, hátoldalán a házaspár címerével.
A kiállításra megjelent Maros Dorka: Bájos semmiségek című könyve, mely bemutatja, színes fotókkal illusztrálva az Iparművészeti Múzeumban őrzött több mint kétszáz legyezőt.