Úgy esett az idõ tájt, hogy Augustus császár rendeletet bocsátott ki, hogy mind az egész föld lakossága összeírassék. Így kezdõdik az a történet, amit talán a legtöbben ismerünk a Földön...
És ez a népszámlálás első ízben történt meg, amióta Cyrenius helytartó kormányozta Szíriát. És ezért mindenkinek, csakhogy a számláló biztosok számba vehessék, el kelett mennie abba a városba, amelyikben világot látott. Ekkor fölkerekedett József, az ács is, aki Galileában élt, és útnak eredt Názáret városából a zsidók földjén, Júdeán át, Dávid városa felé, amelyet Bethlehemnek neveztek, mivelhogy ő Dávid király házából és nemzetségéből származott; elindult hát, hogy alávesse magát a népszámlálásnak, Máriával, az ő jegyesével együtt, aki épp várandós volt. És ahogy eljutottak Bethlehembe, elérkezett Mária vajúdásának ideje is.
Mária megszülte az ő elsőszülött fiát, és gyolcskendőkbe pólyálta, majd jászolba fektette a gyermeket, mivelhogy nem kaptak már szállást a vendégfogadó házban. Azok a pásztorok, akik azon a vidéken tanyáztak, és a városka környékén legeltették nyájaikat, azon az éjszakán épp karámba terelt juhaikat őrizték. És lám, az Úristen küldötte, az angyal odalépett hozzájuk, és a Mindenható világossága ott sugárzott körülötte, és a pásztorok megijedtek. És így szólott hozzájuk az angyal: Ne féljetek! Mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz, mert ma született meg a ti Üdvözítőtök, aki nem más, mint az Úr Krisztus, itt, Dávid városában. És íme ez lesz számotokra a jel: a kis gyermeket úgy találjátok meg, hogy gyolcskendőkbe pólyálva, jászolban fekszik. S amidőn befejezte szavait, hirtelenséggel mennyei seregletek sokasága sorakozott föl az angyal mögé, dicsérvén az Urat, és így zengtek: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és békesség e Földön, és az emberekhez jóakarat!
És amint az angyal föllebbent közülük, és az égbe szállt, a pásztorok ekként szóltak egymáshoz: -Menjünk hát Bethlehembe valahányan, és győződjünk meg róla tulajdon szemünkkel, hogyan is történt meg ott az, amiről az imént értesített bennünket. És szaporán odasiettek, és meglelték ott mindkettőjüket, Máriát és Józsefet, meg a jászolban fekvő Kisdedet is. Amint megpillantották őket, széltében-hosszában elhirdették és terjeszteni kezdték azokat az igéket, amelyeket az angyal erről a Gyermekről mondott. És mindenki, aki csak hallotta, fölöttébb csodálkozott azon a beszéden, amely a pásztorok szájából elhangzott. Mária azonban jól megjegyezte ezeket a szavakat, és újra meg újra fölidézte őket az ő szívében.
A pásztorok pedig hazatértek,és magasztalván dicsőítették az Urat mindazért, amit csak hallottak és láttak, amint azt nékik az angyal mondotta volt.