Gyalogtúra

Árvai Géza | 2003. Február 14.
Február 14, Bálint nap. A szerelmesek megrohanják az ajándékboltokat, hogy ajándékokat vegyenek szerelmüknek. Vadító, leopárdmintás boxeralsó, bõrtárca naptárral, új karóra. Nem túl unalmas ez? Semmi esetre sem.

A szeretet kifejezésének egyik legjobb formája az ajándék. De mit csináljunk, ha mégis unjuk mindezt? Dobjuk fel a párkapcsolatunkat és szervezzünk a fiúnknak egy kimerítő gyalogtúrát a Budai hegyekbe! Utána pedig – ha még marad energiánk – bújjunk vele az ágyba, és játsszuk el, hogy egyikünk a Budai hegy, másikunk a túrázó. Meg fogjuk látni, hogy a kellemes fáradtságnak is megvan a maga bája a szexben.





A természet lágy öle. Párálló föld. Nyomok a hóban. Ezek vártak engem, amikor barátnőmmel elhatároztuk, hogy kívánságára átlényegülök amatőr természetbúvárrá. Pedig sohasem rajongtam a gyalogtúrákért; valahogy nem tudom értékelni a több kilométeres távprogramokat. Meglehetősen pörgős életet élek, egész nap tárgyalok az üzletfelekkel, utána meg megyek az edzőterembe. Azt hiszem érthető, hogy a nap végén nem vágyom többre, mint egy laza mozizásra valamelyik Plazában, vagy egy szolid ivászatra a haverokkal a kedvenc pubomban.

Párocskám azonban meggyőzött. Alighanem a legérzékenyebb pontomon fogott meg. Azt hazudta, hogy a hegy tetején ismer egy romantikus kis éttermet, ahol kitűnő rákos rizottót készítenek. A ráknak egyszerűen nem tudok ellenállni. A vöröses-fehér hús puszta látványa olyan izgalmat okoz ízlelőbimbóimnak, mint a sprintelőnek a célszalag átszakítása. Borzongva gondolok a türelmetlen mozdulatokra, amelyekkel lefejtem a puha kis ruhácskáját, és aprólékosan elrendezem a rák lábait. Rákos rizottót enni majdnem olyan, mintha szeretkeznénk.





Barátnőm persze tudta ezt. A Valentin nap csak ürügy volt a kirándulásra. Az egészben az a vicc, hogy még élveztem is. Útközben nagyokat beszélgettünk, és igazán kellemes volt nagyokat szippantani a kristálytiszta levegőből. Először felbuszoztunk a piros 22-essel a Normafára, majd a Harangvölgyön át, kéz a kézben leereszkedtünk Hűvösvölgybe. Párom gondoskodott egy könnyű Chardonnay fehérborról is, és egy pár márványsajtos-sonkás szendvicsről, úgyhogy igazán jó hangulatban telt el a nap.

Én még a hegy tetején megfogadtam magamban, hogy ha élve hazaérek ebből a kis kirándulásból, veszek barátnőmnek egy szexi kis fülbevalót, olyan hosszú ezüstfüggőket, amiket Jennifer Lopez hord a legújabb videóklipjében. Úgy gondolom, hogy ez a kis gyalogtúra alapvetően átértékelte hozzáállásomat a természethez, és ezt a barátnőmnek – no meg a Valentin napnak – köszönhetem. Csak bíztatni tudom férfitársaimat, hogy Valentin nap alkalmából mindig hallgassanak a barátnőjükre. Higgyétek el fiúk, megéri!
Exit mobile version