Julian Lennon

John Lennon szinte földöntúli népszerűségével elkerülhetetlen összehasonlítgatások is jöttek, amely inkább zavaró lehetett Julian számára, mint kedves. 1984-ban adta ki dicséretes bemutatkozó albumát, amelyen hangja néha a megtévesztésig hasonlított apjáéra. A Valotte és a Too late for goodbyes egyaránt megmászta a slágerlistákat, ráadásként 1985-ben Grammyre jelölték, mint legjobb újonc. Következő, The secret value of daydreaming című albuma igen gyenge volt, számos agyonjátszott rockriffekkel. Poraiból feltámadva 1989-ben tért vissza a Mr. Jordannel, és egy új stílussal, mely bejött neki, 1991-es albuma olyan rosszul muzsikált, hogy kiadója felbontotta a szerződést 1995-ben.





Csak ezidőtájt sikerült Yoko Onotól apja ráeső örökségét kicsikarni, a 20 millió fontos summával már tudott mit kezdeni. Megalakította saját kiadóját, és hét év csönd után itt adta ki a Photograph smile-t, amit a kritikusok az egekig dícsértek, de a közönség már nem figyelt rá. Egy napon vele adta ki ugyanis öccse, Sean Lennon első albumát, akire a nép inkább felfigyelt. A kritikusok – és a közönség is – most kíváncsian várják, mit újít az idősebb Lennon.