Az 1933-ban született Belmondo fiatalkorára inkább a sportolás volt jellemzõ, mint a színészkedés, de ahogy húszas évei közeledtek, úgy húzott szíve egyre inkább a mûvészi pálya felé.
Miután a Párizsi Konzervatóriumban befejezte tanulmányait, színházakban kezdett el dolgozni. Először 1957-ben szerepelt filmben, s már ebben az évben együtt játszhatott a másik francia legendával, Alain Delonnal a Sois Belle et Taistoi című remekműben. Nemzetközi sztárrá „csak” két év múlva vált, amikor Jean-Luc Godard mérföldkőnek számító első filmjében, a Kifulladásigban nyújtott ragyogó alakítást. A külföldi kritikusok rögtön kikiáltották a gall James Deannek.
Miután igazán megszaladt neki, saját produkciós céget is alapított, s annak ellenére, hogy a legnagyobbak közt tartották számon, mégis szerette kaszkadőrjeleneteit maga csinálni. Természetesen sorolhatnánk filmjeit a 60-as évektől kezdve napjainkig, de ehhez eme pár sor nem a megfelelő hely. Néhány a híresebbek közül: Le Magnifique című James Bond paródia 1973-ból, a Profi 1981-ből vagy a Nyomorultak 1995-ös feldolgozása mind-mind a francia filmművészet gyöngyszemei.
Még 1963-ban a francia színészek uniójának elnökévé választották, s ugyanebben az évben egy önéletrajzot is kiadott „30 év, 25 film” címmel.
Számos díja közül az 1988-ban kapott César említésre méltó, ezt az Itinéraire d’un Enfant Gaté-ért kapta.
