Az Adaptáció a konvenciókat bátran felrúgó vígjáték egy íróról, aki elhatározza, hogy saját magát és ikertestvérét is beleírja abba a könyv-adaptációként készülõ forgatókönyvbe, aminek a megírásával küszködik.
Az ötlet óriási, amíg valóság és fikció átfedésbe nem kerül egymással…
Első forgatókönyvének sikere ellenére Charlie Kaufman-t (Nicolas Cage) kétségek gyötrik, mind a pályáján, mind a magánéletben. Amikor megbízást kap, hogy a fanatikus orchidea-termesztő, John Laroche (Chris Cooper) valós történetéről szóló, The Orchid Thief című könyvet filmre alkalmazza, a feladat szinte agyonnyomja.
Bár a könyv – látszólag – azt mutatja, ahogy Laroche orchideákat csempész, egy másik szinten a szenvedély megtapasztalásának vágyáról beszél. Ez a vágyakozás valósággal megfertőzi Susan Orlean-t (Meryl Streep), a könyv íróját is, sőt Charlie-nak rá kell jönnie, hogy őt magát is.
“Az a legcsodálatosabb, hogy minden virág különleges kapcsolatot alakít ki az őt beporzó rovarral. Egy orchidea a formájával vonz magához egy bizonyos rovart. A párját. A lélektársát. Az semmi mást nem akar, csak párzani vele. Mikor a rovar elszáll, és egy újabb lélektárs virággal párzik, beporozza azt. Sem a virág, sem a rovar nem foghatja föl párzásuk jelentőségét. Honnan is tudhatnák, hogy az ő szerelmük az életet terjeszti? Csak teszik a dolgukat, és közben valami hatalmas és csodálatos történik. Megmutatják nekünk, hogy éljünk.” – mondja a film egy helyütt.
Charlie Kaufman úgy ír, ahogy él… nagy nehézségekkel. Ikertestvére, Donald úgy él, ahogy ír… esztelen féktelenséggel. Susan az életről ír… De nem tudja élni az életet. John életéről könyv készült… S a könyvet most filmre alkalmazzák.
Egyetlen történet… Négy élet…
Ezerféle módon végződhet.
Nicolas Cage-et 2003-an a Legjobb Férfi Főszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték, Chris Cooper pedig elnyerte a Legjobb Férfi Mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.