Ehhez képest mit kap? Először is sok okosságot. Megtudjuk, hogy az angol arisztokraták mind ostoba képmutató figurák. Hogy igazán élni csak Marokkóban vagy a kínai negyedben lehet. Hogy Londonban nincs jobb program, mint a hennatetoválás. És hogy minden lány életében a legfontosabb az apa-lánya tánc.
Hősnőnk, akit amerikai anyja (zenész!) egyedül nevel, leküzdhetetlen vágyat érez, hogy most márpedig Angliába repüljön a kínai negyedből, és megkeresse apját, aki nem más, mint Lord Dashwood. A lány egyébként minden születésnapjára a fent említett nemest kívánta, de az csak nem jött, hát mit volt mit tenni, utazni kell.
Hogy a szerelmi szál se sikkadjon, mellékesen sikerült beiktatni egy angol fiatalembert is a történetbe, aki hősnőnk anyjához hasonlóan szintén zenész, de mindenki megnyugtatására itt közöljük: nemes is. Mint egyébként a szigetország minden lakója.
Apa megvan, oldalán leendő gonosz mostohával, mostohanővérrel (á la Hamupipőke). Sebaj, egy kis amerikai vér minden sznob bulit feldob, legyen az bemutatkozó bál vagy regatta. A gond csak az, hogy a papa politikusi ambíciókat dédelget, és ehhez nyársatnyelt britként kell viselkednie. Lányának is.
Persze a végén minden jóra fordul. De az ember lánya akkor is rossz érzéssel jön ki a moziból. Hiszen épp most szembesült azzal, hogy apja soha nem táncolt vele egy Celine Dion számra se. És egyszer se mondta, mélyen a szemébe nézve: szeretlek. Mondjuk Colin Firth se.