Párizs és a szerelem

Gondoljuk csak el, micsoda szerelmi kalandok népesítik be a város történetét. Sőt, már a város alapítása is egy szerelmi konfliktushoz, az ókor egyik legismertebb történetéhez kötődik.
A mítosz szerint, az ifjú Párisz, miután elnyerte Aphrodité támogatását, kora leggyönyörűbb, már férjezett nőjét, Helénát hódította meg. Ezek az események vezettek a trójai háborúhoz, illetve Párisz szökéséhez, aki a Szajnán lehajózva megalapította a mai Párizs ősét (a Szajna – az európai folyókkal ellentétben – délről északra folyik). 
A város alapítása óta több ezer év telt el, de az alapító szelleme, és annak története folyamatosan kísérti lakóit. Talán éppen Aphrodité, a szerelem istennője akarta így, hogy Párisz lehajózzon a Szajnán, és alapítsa meg városát, de csak azért, hogy legyen hol laknia későbbi időkben is neki, az istennőnek, és lehessen hol kinyilvánítania továbbra is emberek fölötti hatalmát. E hatalom tombolása jelenik meg a tizenkettedik század talán legszebb szerelmi történetében, ami a század egyik legzseniálisabb elméje, a filozófus Pierre Abélard és szerelme, Héloise között bontakozott ki.
A hölgy nagybátyja, Fulbert kanonok erőszakkal szakította szét a szerelmeseket. Ráadásul – a biztonság kedvéért – kasztráltatta Abélardot. Korán véget ért szerelmük megnyugvást már csak a halálban talált, mivel a két szerelmest egyetlen, közös sírba helyezték.





Korszakok jönnek és mennek, a szerelmi stílusok és praktikák pedig ezzel együtt változnak. A tizenhetedik és a tizennyolcadik században jelennek meg Párizsban a libertinusok, a könnyed kalandok és csalfa erotikus játékok kedvelői. Feltűnik de Sade márki is, a kiskorúak megrontója és a kéjes vágyak felkeltésének mestere.
A forradalom előestéje egybeesik a Veszedelmes viszonyok megjelenésével, az egyre leplezetlenebb szerelmi játékok népszerűsödésével. Forradalom és szerelem, természetesen ez is Párizs. Gondoljunk csak a királyi pár szerelmi drámája. A rossz nyelvek szerint azért kellett bűnhődnie XVI. Lajosnak, mert soha nem csalta meg feleségét, Marie Antoinette-t. A párizsiak nehezen viselik el, ha egy király nem hódol több szinten a szerelem élvezetének. Manapság színészek, modellek, énekesek, és általában az ismertebb sztárok szerelmeiről cseveg a közvélemény, holott ne feledjük, Párizs mindenki számára a szerelmesek városa.





Nem kell semmiféle különleges kellékkel vagy manírral rendelkezned, hogy rád mosolyogjon egy párizsi charmeur és megfogja a kezed. Ha Te is benne vagy, akkor könnyedén végigvezet a városon. Talán először a Montmartre-ra mentek, ahol Amélie csodálatos vöröses sárgás színű, meleg hangulatot árasztó környezete, és egy romantikus szerelmi légyott körvonalai bontakoznak ki.




De máris tovasiklanak ezek a képek, és a nyolcadik kerületben bukkantok fel, a Champs-Élysée-n, az olasz, japán, francia, stb. divatházak, a közel-keleti bankkirendeltségek és a homártól, kaviártól terhes pezsgős vacsorák helyszínén. Talán ti is meglátogattok egy francia éttermet, a mi petit garçon-unk folyamatosan bókol, ha kell kézzel, ha kell lábbal, ha kell egyéb eszközökkel. Mondod: vezessen tovább, mint szerencsehozó koboldod, aki szerelmi útitársad is.






Átlibegtek a Pont des Arts-on, ahol mint mindig, most is zenészekbe botlatok. A hídon harmonikáznak, te bámulod a Szajnát, lovagod többször csókot hint az arcodra. Továbbmentek déli irányba, a Boulevard Saint Michelen, behatolás ékalakban a latin negyedbe, ami nem csak a mi Adynknak adott ihletet, de Picassotol Cocteau-ig, Sartre-tól Delonig szinte minden párizsi művésznek és entellektüelnek e környék kávézói adtak és adnak otthont. Még nyitva van a Luxembourg-kert, egy padra telepedtek, talán már fogjátok egymás kezét, és a park közepén található hatalmas tó víztükrét nézitek. Lassan beesteledik, és mielőtt monsieur charmeur hazakísérne, eltáncoltok egy tangót, valahol Párizsban.