Halloween

A pogány gyökerekről

Halloween volt az angolszász és a kelta év utolsó napja, hagyománya a pogány szertartásokban gyökerezik. A Krisztus előtti VI. században a kelták az év utolsó napján, – amely naptáruk szerint október 31-ére esett – tartották a Nap ünnepét. A nap melegét, a mezők ragyogó színét felváltotta a hideg és a sötétség. Úgy tartották, hogy ezen az estén a halál istene megengedi a holtaknak, hogy visszatérjenek a földre, és kapcsolatba lépjenek az élőkkel. A kelta vallás szerint némely halott lelkét vadállatok tartják fogva, és csak úgy szabadulhatnak ki, ha az isteneknek áldozatokat mutatnak be. A hívők, mivel féltek a bolyongó rossz szellemektől, kísértetektől és egyéb szörnyektől, óriási máglyákat gyújtottak.





Egy másik formája volt a gonosz szellemek elűzésének, hogy ételeket készítettek nekik, valamint ők maguk is kísértetnek öltöztek be, hogy külsőre hasonlóvá váljanak, és ily módon észrevétlen maradjanak a szellemek fenyegető tekintete elől. A szellemektől és boszorkányoktól való félelmük abból táplálkozott, hogy rendkívül tartottak a természet erőitől és a haláltól, ezen kívül mágikus erőt tulajdonítottak az évszakok váltakozásának. Ezen a félelmen pedig az előbb említett szertartásokkal próbáltak könnyíteni. Amikor a kelták áttértek a keresztény vallásra, voltak, akik nem mondtak le pogány szokásaikról, így maradhatott fenn az utókor számára Halloween ünnepe. A hagyományt ír bevándorlók honosították meg az Egyesült Államokban, ahol a folklór részévé vált, természetesen egy-két elemmel bővülve.


Halloweeni szokások




Halloweenkor Nagy-Britannia egyes részein a gyerekek beöltöznek, elsősorban szellemnek vagy boszorkánynak, (minél félelmetesebb, annál jobb) és házról házra járnak. Ajándékokért, édességért cserébe rövid szórakozást nyújtanak a háziaknak. Az Egyesült Államokban mindenszentek előestéje hasonlóan zajlik: a gyerekek itt is házról házra becsöngetve „trick or treat”-et követelnek (csíny vagy vendéglátás), és ha nem kapnak valami ajándékot, akkor bizony megtréfálják a házigazdát.






Lámpás Jack

Egy régi ír legenda szerint egy Jack nevű férfi olyan rossz ember volt, hogy nem nyert bebocsátást a mennybe, de a pokolba sem, mert túl sok tréfát űzött az ördöggel. Így halála után a földön kellett éjszakánként bolyongania, vállán egy lámpást hordozva. Lámpása egy kivájt növény belsejébe helyezett izzó szén volt. A babonás emberek, hogy elűzzék Jacket, hasonló lámpást raktak ablakukba vagy a házuk elé. Ez a szokás elterjedt az Egyesült Államokban is, ahol a tököt használták világító eszközként, amely a halloweeni hagyomány részévé vált. Hogy a dolog még félelmetesebb legyen, a kivájt tököt emberi arcra emlékeztetően lyukasztották ki, melynek résein keresztül szűrődő fény világít.