A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Béres Ilona fõszereplésével mutatja be a Bárka Színház Weöres Sándor darabját, a Theomachiá-t. Sorsistennõk, vérfertõzõ istenek és nyugtalan emberek világában játszódik a darab.
A Bárka Színház pénteken tartotta a Theomachia című Weöres Sándor mű ősbemutatóját. Mindenképpen ajánlom ezt a darabot, nemcsak a szerző miatt – akinek versei mindig ámulattal és lelkesedéssel töltenek el -, hanem mert nagyon kíváncsi vagyok arra is, mit hoz ki a darabból a “mai színház” segítségével a kolozsvári születésű 26 éves Balázs Zoltán, aki így ír:
“Akárcsak a görög drámákban, a sors tagadása és az attól való félelem, menekülés egyre közelebb űzi a főhőst saját sorstalansága felé. A Theomachiában Kronost – a nagy tenyésztő, élet-ültetőt -, akárcsak Oidipust, megállíthatatlan vágy űzi az átok megakadályozására, ezért minden gyermekét felfalja. A magyar nyelv pontos kifejezésével élve: önmagát eszi. Természetesen a végzet nagy összeesküvés elmélete nem működne hús-vér kitervelők és végrehajtók szorgos ármánykodása nélkül.
Fiatal rendezőként azonban azt gondolom, hogy Weöres Sándor ezen drámája, mely témáját, stílusát és nyelvhasználatát tekintve görögebb a görög drámáknál, és magyarabb a magyar népmesék nyelvénél is, olyan dramaturgiai, színpadtechnikai, vizuális és akusztikus problémákat vet fel, ami a legmodernebb, legkorszerűbb színházi gondolkodást is próbára teszi.”
Weöres Sándor a magyar költészet garabonciása: furcsa, sehová sem tartozó figura. Nem lehet iskolákhoz, irányzatokhoz, stílusokhoz sorolni. Mástól talán papírízű tudóskodásnak, maníros szerepjátéknak hatna, tőle viszont hiteles, ahogy korokon és kultúrákon keresztül-kasul vándorol, magától értetődően használja időben-térben távoli emberek világlátását, akár műfordításairól, akár saját műveiről van szó. Soha nem pazarolta figyelmét a politikára, a napi aktualitásra, mindenben ugyanazt kereste, ugyanazt az egyetlen kérdést tette fel (az egyetlen kérdést, amivel a művészetnek foglalkozni érdemes): mi végre teremtette a világot és benne az embert, aki teremtette (nevezzük is bárhogy ezt a teremtőt).
Gyanakodva fogadja az ember, ha arról hall, hogy egy XX. századi költő görög istenekről írt darabot. Weöres Sándor gyanún felül áll. Ennek ellenére nem mondhatni, hogy mitológiai témájú Weöres-darabokkal lennének zsúfolva a különböző színházak repertoárjai. Ínyenceknek való kuriózum lesz a Bárka Színház Theomachia című előadása is.
