Itt az idõ! Most az is..., aki pedig soha... Mert végre ismerõs a név, és mert végre a stílus sem valamiféle posztmodern katyvasz, hanem színtiszta benyomás a XIX. század második felébõl!
A FranciArt záró eseményeként nem mindennapi impresszionista kiállítás nyílt a Szépművészeti múzeumban. A tárlat különös hangsúlyt fektet az idős Claude Monet és Rodin barátságának bemutatására, a festmények között felbukkan Renoir Monet-t ábrázoló portréja, Manet-nak a Monet-családot kerti pihenője közben megörökítő képe, valamint olyan mesterek munkái, mint amilyen Pissarro, Boudin, Sisley és Signac.
… Monet, Manet, nem mindegy, olyan egyformák, – hallani oly sokszor szakavatatlan szájból, s ha bár az efféle megállapítás telitalálat kultúrérzékenységünk céltábláján, be kell vallani, nem is lő annyira mellé. Mert nem elég, hogy annak idején vicclapok tréfálkoztak a nevük hasonlóságán, még maga Manet is, mikor először pillantotta meg a montmartre-i Rue des Martyres kocsmájának ifjú titánját (ő volna Monet) és festményeit, csak ennyit tudott mondani: Ki a csoda ez a rám hasonlító csirkefogó?
