A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Sokak emlékében él Durrell halhatatlan mûve, a Családom és egyéb állatfajták, amelyben a szopránénekesnõ mélybe veti magát az Angyalvár fokáról, majd a túl rugalmas matracról többször visszapattan.
Mindenki megnyugtatására közlöm: az Erkelben ilyesmi nem történik a mű főhősnőjével. Ő leveti magát, és csak a vastaps hatására bukkan elő újból. A vastaps egyébként vitathatatlanul jogos. Sümegi Eszter előadása feledhetetlen.
Erkel Színház
Amíg az ember az Operával ismerkedik, kicsit úgy van vele, mint a kezdő gyűjtők. Igyekszik minden válogatás nélkül minél több élményt, azaz előadást harácsolni össze. Ez hasznos is abból a szempontból, hogy legalább megtaláljuk kedvenc szerzőinket. Ha már jobban ismerjük a dalszínházat, úgyis csemegézni fogunk.
Bármelyik fajtába is tartozunk, a Toscát nemigen fogjuk kihagyni. Olyannyira alapmű Puccini műve, amelybe ráadásul belefért a világ összes szenvedélye: a szerelem, a féltékenység, a perverzió és hatalomvágy, a félelem és szabadságvágy, sorolni is hosszú lenne. Mindehhez a hihetetlenül könnyed zene, és a megrázóan nagy áriák.
fotó: Canadian Opera Company’s
Az előadás tényleg feledhetetlen minden kóstolgató és ínyenckedő számára. Kár, hogy figyelmünket néha bizony eltereli a pöttöm helyre beszorult térdünkbe nyilalló fájdalom, és a minden mellettünk ülővel való romantikus összesimulás kellemessége avagy kellemetlensége. Hát igen, az Erkel Színházra bizony ráférne már egy felújítás, hogy a műfajhoz méltóvá váljon.
