Spiró György: Koccanás

Való Gábor | 2004. Február 05.
Spiró a mai magyar társadalom testébõl vágott ki egy darabot, s ebben a darabban van színhús, van bõr, zsír és csont is, ami az elõadás végén torkunkon akad. Sorozatkoccanásba csöppentünk, egy forró nyári reggelen.

Magyar város magyar ecsettel

Felmegy a függöny, kivilágosodik a díszlet, s ahogy szimbolikusan felkel a nap, mi egy városban találjuk magunkat, az úttest forgatagában. Sorozatkoccanásba csöppentünk, egy  forró nyári reggelen. És az idegek pattanásig feszültek…

Mindannyian ragadtunk már dugóban a nyári hőségben, nem-klimatizált autónkban, emlékszünk, még, milyen, amikor a hátunkon folyik a víz, és ruhánk az ülés támlájára tapad. Talán még koccantunk is, s biztosan élénken él memóriánkban a tetthelyen uralkodó hangulat, hogy mennyire idegesek voltunk mi és mindenki más. A Katona József színház társulata ezt a hangulatot idézi fel tökéletesen Spiró György új darabjának, a Koccanásnak a felütéseként. Igazi kakofóniával találkozunk. A koccanás szereplői ordítoznak, okoskodnak, ki-ki vérmérsékletének és – mondjuk így – osztályhelyzetének megfelelően, mert a társaság igencsak vegyes.

Spiró a mai magyar társadalom testéből vágott ki egy darabot, s ebben a darabban van színhús, van bőr, zsír és csont is, ami az előadás végén torkunkon akad. Felvonul a mindig időzavarral küszködő menedzser, az állásinterjúra igyekvő nő, a vállalkozó, ápolónő, csóringer Trabantos. És noha a színpadon nem találunk autókat, csak üléseket, a különböző fotelek, székek mégis felidézik a forgalom vegyes gépkavalkádját. Felismerjük a sötétszínű luxus Peugeot-t – céges, persze -, a megpakolt, elnyűhetetlen Ladát, és a fentebb említett Trabantot.

Miután megemlékeztek egymás édesanyjáról, az ordítozást követő helyzetből mindannyian a legtöbbet igyekeznek kihozni – mobilon. Az öltönyös menedzser átütemezi, lemondja megbeszéléseit, a ruti butikból öltözködő nő új időpontot kér, a szandál-fehérzoknis Trabantos barátnőjével társalog, anyagi helyzetét tekintve talán túl hosszan is, az overállos vállalkozó pedig riasztja embereit a kereszteződésben kialakult igények kielégítésére. Úton a virsli és a sör. Egy csendes, rövidnadrágos féri, akit még a közeli padon lakó hajléktalan is konkurensének néz, és elzavar, telefonon tőzsdézik. A hangulat lassan konszolidálódik.

Az adrenalin csökkenésével más hormonok is kifejthetik végre hatásukat. A megérkező ételekből mindannyian fogyasztanak, és férfi és nő felfedezi egymást. A dugóban nem csak sör és virsli érkezik azonban. Megjelenik az „amerikás magyarok” raccsoló, szereptévesztett turistacsoportja, szappanoperán szocializálódott kismamák, apatikus nyugdíjasok, és egy arra portyázó szélsőséges csoport – lehetnek akár skinheadek is.

A kezdetben zűrzavaros kép lassan alakot ölt, és a szereplők dugóban rekedt élete a vállalkozó „szolgálatába” állva megindul egy irányba. A nő lángost süt, a menedzser elad, és a többiek is megtalálják a maguk helyét. A néző is optimistán kezdi látni a jövőt. Az igaz, hogy a közelben agyonlőnek egy embert, és a rendőrök mit sem tesznek. De a rögtönzött város mégis megindult a fejlődés útján. Mindenki boldogan falatozik, amíg torkukon nem akad a falat. A dugónak vége, de a vállalkozó senkinek sem fizet. Újra kezdődik az ordítozás.

Csak a telefonon tőzsdéző rövidnadrágos örül, millió dolláros haszonnal hagyja maga mögött a dugót, a káoszt, és az egész országot.

Exit mobile version