A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
A világhírû cseh film- és színházrendezõ, Jiri Menzel saját bevallása szerint lusta ember. Ennek tudatában különösen érdekes újraolvasni gondolatait a munkáról, mûvészetrõl, önmagunk fegyelmezésérõl.
A kötetbe gyűjtött kis írásokban, szösszenetnyi háborgásokban a cseh politikai, művészeti közélet különböző (ál)problémáiról, társadalmi gondokról vagy egyszerűen csak a hétköznapi élet különböző jelenségeiről mondja el szelíden, ironikusan, a régi értékek, értékrend erózióján borongva meglepő módon kissé konzervatív véleményét. A tárcákban többnyire valamilyen aktualitás apropóján sok mindenről szó esik. Többek között a tapintatról és igazságérzetről, önmagunk megfegyelmezésérôl, a testi fenyítésről, a (szexuális) tabukról és önmegtartóztatásról, a kábítószerélvezetről, a szépségversenyek haszontalanságáról, veszélyeiről, a közéleti törtetőkről, percemberkékről, a kritikusi süketségről, a közéleti humor szükségességéről, a televíziócsatornák gyermekeket mérgező műsorairól, a videotékák ínséges minőségi kínálatáról, a művészet mesterséges voltáról, a művészfilm közönségfilm összehasonlításáról, Hrabalról és Albert Speer-ről, (akiről filmet szeretett volna forgatni, de a pártbürokraták nem engedték).
A cseh Story című magazin felkérésére született tárcákból amelyekben a szerző utalásszerűen gyerek- és ifjúkoráról, családjáról, a szülői ház légköréről, mélyen demokratikus gondolkodású édesapjáról is beszél képet kaphatunk Menzel gondolkodásáról, morális elveiről. Elkötelezettségéről, tartásáról.
Jiri Menzel: Hát, nem tudom
fordította: Körtvélyessy Klára
