Aki megnézi a filmet, könnyen rájöhet, hogy a legmélyebb vallásosság és ezáltal a legkomolyabb erkölcsök, valamint a mai világ bulvársajtó-szelleme keveredik egy alkotásban, és nem is akárhogyan.
Merthogy mindannyian tudjuk, Jézusról már számtalan filmet készítettek, de arra eddig még kevesen vállalkoztak, hogy monumentalista megjelenítésben egyetlen részt ragadjanak ki a Messiás életútjából a legdurvább, legvéresebb és legkönnyfakasztóbb 12 órát.
A Biblia ugye vallásosság ide vagy oda alapműnek tekinthető, alapműből filmet készíteni pedig elvileg hálás
(de komoly) feladat. De vigyázat! Az alkotás több szempontból sem gyerekeknek való. Amellett, hogy a látványtervező és a kísérőzene írója a rendezővel együtt jól kitett magáért, már csak az is egész embert kíván, hogy a film összes mondanivalóját megértsük. A teljes élvezethez erős idegzetre és bibliai ismeretekre is szükség lehet. Aki pedig beszéli az arámit, a hébert vagy a latint (ebből kettő már holt nyelv), további előnyökhöz jut, hiszen a film a hitelesség kedvéért e három nyelven játszódik.
A Passió Jézus letartóztatásánál kezdődik, és feltámadásánál végződik: a Messiás elleni vádaskodások, kínzások, valamint a keresztrefeszítés pillanatait örökíti meg. Az alkotók, kihasználva a technika és a filmezés adta lehetőségeket, a bibliai ábrázolást nemcsak a történet megjelenítésében, hanem szimbolista stílusában is követték.
A Passiót eddig világszerte 25 millióan látták, hazánk a tizedik ország, ahol műsorra tűzik. Bevétel szempontjából is élvonalbeli alkotás, hiszen az első 13 napon összesen 219 millió dollárt hozott, alig kevesebbet, mint a Gyűrűk ura trilógia befejező epizódja.
A film világszerte a kritikák kereszttüzébe került, a magazinok a botránygyanús téma és megjelenítési mód miatt címlapon hozták. A katolikus vezetők az érzékletes és hatásos ábrázolásmódot emelték ki, míg a zsidó szervezetek komoly lobbytevékenységet folytattak annak érdekében, hogy a film ne juthasson el a moziközönséghez. Fő érvük az volt, hogy a film a zsidók bűneként rója fel Jézus keresztrefeszítését. Mind között az egyik legsummásabb vélemény egy Daniel Lapin nevű ortodox rabbitól származik, aki a következőt mondta: “…Mel Gibson és az Icon Production egy csomó pénzt fog keresni. Azok a forgalmazók pedig, amelyek a zsidó szervezetek nyomására lemondtak a filmről, most verhetik a fejüket a falba…”
Műhelytitkok:
| A rendező Caleb Deschanelt azzal bízta meg, hogy a film az ismert olasz barokk festő, Caravaggio képeire emlékeztessen. Így aztán a Passió 40 százalékát sötétben vagy belső térben sötétítők alatt forgatták, hogy elérjék azt a hatást, ahogyan a fény a sötétből előtör. |
| James Caviezel (Jézus megformálója) színész napi hétórás maszkolást volt kénytelen elviselni az utolsó jelenetek forgatása előtt, amikor bőrét vágásokkal, sebekkel tarkítottá változtatták. |
| A Sátánt megformáló színésznő Rosalinda Celentano színésznőnek leborotválták szemöldökét, férfi-nő közöttire maszkírozták, hogy neme bizonytalan, tekintete kiszámíthatatlan legyen. Hangját egy férfi színész szinkronizálta, hogy még erősebb legyen a karakter körüli zűrzavar. |
Adatlap: Eredeti cím: Passion of the Christ Rendező, forgatókönyvíró, producer: Mel Gibson Film hossza: kb 130 perc Forgatási helyszín: Olaszország Szereplők: James Caviezel, Maia Morgernstern, Monica Bellucci, Hristo Naumov Sopov, Claudia Gerini |
További képek itt!