A francia hét keretében március 26-án a francia nagykövetné magyar írók tiszteletére adta, kizárólag hölgyek számára. A spanyol, román, egyiptomi nagykövetné mellett számos elegáns hölgy hallgatta végig a frissen Femina-díjat kapott Szabó Magda, valamint Tóth Krisztina és mások felolvasását. Az is valószínű azonban, hogy még sosem volt irodalmi eseményen egyszerre ennyi izgatottan telefonálgató hölgy, miközben fél füllel még az előadásokra is figyeltek. A szalon gyakorlatilag egyszerre divatbemutató, kulturális és társadalmi esemény, ahol az egy négyzetméterre jutó fontos hölgyek száma meghaladja az Operabál országos rekordját.
| Tulipános Fanfan |
A felolvasást Szabó Magda kezdi, aki 2003 novemberében a francia kulturális minisztertől vehette át Párizsban a Femina-díjat, melyet előtte többek között Antoine Saint-Exupery, A kis herceg írója, vagy Virginia Woolf kapott meg. Ő érkezik utoljára, a 87 éves írónő kimondatlanul is az esemény díszvendége. Ezt onnan lehet tudni, hogy érkezésekor hirtelen megjelenik a nagykövet is (aki gyakorlatilag egy Belmondo-hasonmás, trendi borostával és finoman slampos, válogatott eleganciával). Szabó Magda Az ajtó című, nálunk 1987-ben megjelent regényéből olvas fel franciául. Tóth Krisztina, Lackfi János és Pacskovszky Zsolt hasonló mutatványa előtt azonban még két meglepetés következik. Előbb a román nagykövetné (Mihaela Fabian) olvas Tudor, Argesi és Sorescu verseiből, majd az egyiptomi nagykövetné (Nariman Mohamed Anwar Nafe) olvas fel Naguib Mahfouz, 1988-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett egyiptomi író művéből. A felolvasók közül kiemelkedik Lackfi János, aki szinte tökéletes franciaságával és szellemességével legalább tízszer kacagásra bírja az egyébként eléggé fegyelmezett társaságot.
A rezidencia berendezése is megér egy misét. A rokokó szalon után a svédasztallal otthonossá tett erkélyes szoba következik, majd után a villa kis előadóterme, melyben legalább negyvenen foglalhatnak helyet. És az csak természetes, hogy akit meghívtak, az el is jött. Az egyedi ízléssel berendezett szobákban egymás mellett megtalálható az elmúlt háromszáz év francia képzőművészetének minden stílusirányzata, tökéletes harmóniában. Ez valódi lakberendező mesterre vall, egy rokokó asztalkát ugyanis elég nehéz elhelyezni úgy a poszt-avantgárd kép alá, hogy ne lerontsák egymás hatását, hanem kiemeljék egymást. Ez itt sikerült. A hangosítás is tökéletes, és az előadók számára feldíszített asztal virágtartói is egészen kivételesek, lapos fekete síkjukból pasztellszínű tulipánok és nárciszok emelkednek ki. Az évszak egyébként rá is szorul efféle jelzésekre, mivel az ablakon kinézve könnyen télre, még inkább őszre gondolna az ember.
A nagykövetnén egyébként nem látszik messziről, hogy nagykövetné, csak közelről. Közelről pedig azért, mert rendkívül kedves és előzékeny, ugyanakkor egy pillanatra sem esik ki szalonvezetői szerepéből. Felteszem, neki sem mindig van alkalma szalonjában fogadni egy világhírű magyar írót, akit már 42 nyelvre fordítottak. Látszik, hogy mindenki tisztában van ennek jelentőségével. Csak remélni merem, hogy a magyar nagykövetek legalább ismerik azon ország íróinak nevét, ahol szolgálatot teljesítenek.