Móka, kacaj, akció
Az amerikai televíziósorozat-történészek szerint a Miami Vice elődjeként számon tartott Starsky és Hutch úttörőnek számított a műfajban, ugyanis ez volt az első rendőrökről szóló sorozat, mely a bűnözést is mélyebben bemutatta, köztük a prostituáltakat, striciket, és informátorokat is. A komoly krimi és az időnkénti humoros pillanatok újdonsága rendkívül sok nézőt vonzott a képernyők elé a sorozat egész pályafutása alatt Magyarországon is. A címszerepeket játszó Paul Michael Glaser (Starsky) és David Soul (Hutch) kócosan, jellegzetes ruháikban verték sorra a rosszfiúkat Bay City sötét utcáin, ráadásul ott volt az a bizonyos fehér sávos, piros Ford Gran Torino, Starsky kedvenc kocsija.
A mozifilm egyik legnagyobb erénye, hogy hagyja érvényesülni az eltelt harminc év távlatából adódó iróniát. Amikor például Starsky (Ben Stiller) egy diszkóversenyen furcsa robotmozgást imitálva táncol (akárcsak Ralf Hütter a Kraftwerkből), a moderátor így kommentálja a látottakat: Starsky mozgása a nyolcvanas évek robot-táncaira emlékeztet, amely hatalmas siker lesz tíz év múlva. Vagy amikor Hutch (Owen Wilson) csúnyán összeveszik a társával, és nosztalgikusan visszagondol az együtt töltött szép időkre, mintha egy Csupasz Pisztolyból ismert jelenet elevenedne meg: a két zsaru lassított felvételen, mosolyogva fut kéz a kézben a tengerparton – egy Starsky & Hutch feliratú fehér pólóban… A film nemcsak a hetvenes évek kultikus filmjeit parodizálja – például a Szelíd motorosokat – hanem önmaga tradíciójához is ironikusan viszonyul. Amikor például Starsky hippinek öltözve, álszakállban szétver egy motoros kocsmát, búcsúzóul kioktatja a rossz fiúkat: “Az a lényeg, hogy ne játsszatok szerepeket. Inkább legyetek önmagatok. És ne cigizzetek.” Mondja mindezt cigivel a szájában, idézőjelbe rakva így az üzenetet (mint én az előző mondat végét).
| Kattints a képre! |
Homoerotikus szubtextus
A sorozatban a két nyomozó agglegényként élte az életét, ezért sok tévénéző titkos homoszexuális kapcsolatot gyanított a történet hátterében. Bár a film ezt a kérdést időnként nyitva hagyja például, amikor a zuhanyzóban a derekuk köré kéztörlőt tekernek, nem pedig fürdőlepedőt, ahogy a többi rendes zsaru a moziváltozat forgatókönyvírói a félreértések elkerülése végett stabil nőfalóként ábrázolják a két rendőrt. A filmben feltűnik a Baywatch-baba, Carmen Electra is, aki végül nem ússza meg, hogy a – barátnőjével együtt – Hutch ágyában kössön ki egy átmulatott éjszaka után (miközben Starsky kokaintól kiütve fekszik a másik szobában, a hülye).
A vígjáték helyzeti előnyéből fakadóan a szereplők sok olyan dolgot megengedhetnek maguknak, amit egyébként a politikai korrektség jegyében nem szívesen látnának az amerikai nézők. Például, hogy Starsky leniggerezi a színesbőrű főnökét, vagy Hutch lesárgáz egy kínait, és ezen senki sem háborodhat fel, hiszen ez egy vígjáték, ami a hetvenes évekről szól. Szerencsére ezért a film sokkal szókimondóbb és szórakoztatóbb, mint az átlagos amerikai zsaruvígjátékok.
Az eredeti sorozat legnépszerűbb figurája Huggy Bear, az utcai informátor volt Antonio Fargas alakításában. A filmben erre a szerepre a rosszarcú rappert, Snoop Doog-ot kérték fel, aki gengszterrapper stílusával kissé karcosabbá teszi a figurát. A színészi gárdából egyébként a kokaincsempészt játszó Vince Vaughn emelkedik ki messze magasan, aki nagyon meggyőzően tud például csúnyán nézni és célbalőni. A filmben egy epizódszerep erejéig megjelenik a két eredeti színész is, amely meglehetősen szívszorongató látványnak bizonyul. A Hutch-ot játszó David Soul arcán kevésbé hagyott nyomott az idő, ám a családi tragédiák után a színészettel felhagyott Paul Michael Glaser arca maga a lepusztult valóság. Íme egy hatvanegy éves ember, aki úgy néz ki, mint egy hirtelen megöregedett harmincéves férfi. És még mondják, hogy a férfiak arcán kevésbé látszik az idő, ugyan kérem.
A film összességében nem akar több lenni, mint egy kellemes, szórakoztató zsaruvígjáték. Ezt a célját maradéktalanul el is éri, úgyhogy a kötelező kritikusi fanyalgást le is zárom azzal, hogy a film a márciusi jegyeladások alapján a második legnézettebb alkotás volt az amerikai mozikban – a Passió után. És ha minden jól megy, a Starsky és Hutch II-ben majd Charlie angyalaival találkozhatunk, amint Kojakkal közösen üldözik a bűnt San Francisco utcáin.