Az új Starsky és Hutch
Ben Stiller és Owen Wilson Amerikában elsősorban komikus párként ismert a mozinézők előtt nem beszélve az Oscar díjátadó gálákról, amelyeket egy időben közösen vezettek. Amikor a pár elvállalta Starsky és Hutch szerepét, sokan úgy gondolták, hogy ebből egy újabb, jól bejáratott Stiller-Wilson komédia lesz. A színészek az alábbi interjúban rácáfolnak erre a vélekedésre és elmondják, hogy szerintük miért tekinthető önálló alkotásnak a Starsky & Hutch.
Owen Wilson a filmben Hutch-ot játssza, a laza zsarut, aki borotvaélen táncol bűn és bűnüldözés között. Starky szerepét Stiller kapta, aki a munkáját komolyan vevő, a szabályoktól soha el nem térő zsarut alakít. A szerepekben világosan felismerhetőek a pár által eddig megformált karakterek Wilson az okos, kissé beképzelt, Stiller pedig az egyenes, de korlátolt figura.
– Ben, milyen volt a meztelen Chris Pennen ugrálni? (Chris Penn játssza a rivális zsarut – a szerk.)
Ben Stiller: – Chris egy nagydarab, kemény fickó. Nagyon izgultam, hogy vele dolgozzak, mert évek óta ismerem a munkáját. Nagyon örültem, hogy ő is szerepel a filmben, izgalmas volt egy kis fizikai próbatétel.
– Miért volt vonzó számotokra ez a téma?
Ben Stiller: – A sorozat az egyik kedvenc televíziós műsorom volt gyerekként. Másrészt nagyon új volt számomra egy zsarufilmben játszani, mert ez lehetőséget adott arra, hogy egy kicsit kipróbáljam magam egy másik műfajban is, de úgy, hogy a humoros része se maradjon ki.
Owen Wilson: – Igen, nekem is ez volt az első zsaru-sorozat, amit láttam. Meg a San Francisco utcáin, meg Magnum, és a Miami Vice. De valahogy a Starsky és Hutch volt a kedvenc, ez tény.
– Izgultatok az eredeti szereplőkkel való találkozás miatt?
Ben Stiller: – Én kifejezetten ideges voltam. Még a forgatás előtt le kellett ülnöm Paul Michael Glaserrel (ő játszotta eredetileg Starskyt a szerk.) beszélgetni. Nagyon tetszett neki az ötlet és nagyon segítőkész volt. Látott minket Wilsonnal néhány évvel ezelőtt az Oscar gálán, és úgy gondolta, hogy feldobtuk a műsort. Támogatta az ötletünket, hogy megcsináljuk a filmet. Ez felszabadítólag hatott rám, és sokkal oldottabban játszottam a filmben.
– De hát komédiát csinálni a Starsky és Hutchból? Nem túlzás ez?
Ben Stiller: – Miért lenne túlzás? Én nem gondolom, hogy paródiának szántuk a filmet. Szerintem nagyon is komolyan vesszük a szerepeinket a filmben. Én legalábbis komoly műfajként közelítettem meg ezt a filmsorozatot.
– Mi az ami összetart titeket?
Ben Stiller: – Nem tudom. Élvezzük egymás társaságát, szeretünk együtt dolgozni, és azt hiszem, amíg az emberek hagyják, folytatni is fogjuk együtt.
Owen Wilson: – Akkor is együtt dolgoznánk, ha az emberek nem hagynák. Például létrehoznánk egy társulatot.
– És milyen darabot adnátok elő?
Owen Wilson: – Valószínűleg egy egyszemélyes darabot, amelyben Ben játszaná a mellékszerepet.
– Úgy tűnik, mindig ilyenekben játszom. Ezekben mindig van egy kis bunyó, amiben általában én győzök. Ezt nagyon élvezem.
– Nem aggódtatok amiatt, hogy a film könnyen válik egy újabb páros-komédiává?
Owen Wilson: – Jobban féltem attól, hogy a humor esetleg elnyomja a cselekményt. Végül láttam, hogy ezt a veszélyt sikerült kiiktatnunk. Ez nagymértékben Vince Vaughn-nak köszönhető, aki a rossz fickót játssza a filmben. Ő az életben is egy rendkívül karizmatikus, erős karakter.
– Mennyit kellett változtatni a Starsky és Hutch-on?
Owen Wilson: – A forgatás megkezdése előtt a forgatókönyvíró találkozott Vince-szel és velem. Beszélgettünk a forgatókönyvről, és ő beépítette az ötleteinket a filmbe.
Ben Stiller: – Nem tudom, az inkább a forgatókönyvíró ötlete volt. De szerintem inkább a hetvenes évek inspirálták a jelenetet.
– Miért kezdesz el mindig táncolni?
Ben Stiller: – Ezt nem szándékosan csinálom, egyszerűen csak így alakult az utóbbi pár filmemben.
– Hogyan tanulmányoztátok a hetvenes éveket?
Ben Stiller: – Én nagyon sok részt megnéztem a sorozatból, hogy megértsem a figurákat. Ezekre a filmekre az irónia és a cinizmus hiánya volt jellemző: a szereplők nagyon komolyan veszik magukat, és nem izgatja őket a politikai korrektség, ahogy manapság. Szerintem ezt jól ki lehetett aknázni a filmben.
– Mit gondoltok a hetvenes évekről?
Owen Wilson: – Azt hiszem, hogy a televízión és mozin keresztül valahogy idealizáltuk ezt a korszakot. Ez jól megnyilvánul a hetvenes éveket idéző retro divatban is. Lehetetlen valós képet kialakítani egy korszakról, ha a valóságnak csak olyan elemeit vesszük át, mint a televízió, a divat, a zene. Ezekből könnyen összeállhat egy idealizált kép. De ez nem baj. Hiszen semmilyen korszakot nem tudunk olyannak ábrázolni, mint amilyen “valójában” volt. Én a hetvenes években nőttem fel, és csak arra emlékszem, hogy azért szerettem ezeket a fickókat, mert néha valóban komolyan vették magukat.
Ben Stiller: – Igen, azt hiszem, a hetvenes évek egy szabadabb időszak volt. A média jelenléte kevésbé volt jelentős, nem volt ennyi műholdas televízió és elektronikus játék. Én például Manhattan nyugati részén nőttem fel a hetvenes években, ahol sok házibulit rendeztek. Itt nagyon multikulturális volt a környezet, plusz Vietnam utóhatását is lehetett érezni. Emlékszem, az emberek meg akarták menteni a Földet. Ez nagyon őszinte és igazi dolog volt. A szüleim is nagyon progresszívek voltak.
– Miért dolgoztok ismételten Vince Vaughn-nal?
Owen Wilson: – Ennek nincs különösebb oka. Egyszerűen annyi, hogy jó fej srácnak tartjuk, akinek hasonló a humora, és akivel jól kijövünk az életben is.