Interjú Tóth Veronikával

Ember Zoltán | 2004. Április 16.
A tizenkilenc éves Veronika készségesen áll a sajtó rendelkezésére, pedig az elmúlt két napban összesen tíz órát aludt. Veronikával a készülõ lemezérõl, a kedvenc ételérõl, az iskoláról és a pasikról beszélgettünk.

Kattints a képre!
– Hogyan ünnepeltél a verseny után?

– Végülis én nem ünnepeltem. A döntő után azonnal leutaztam Tapolcára a szüleimhez. De a sportcsarnokban megvártak éjjel a tapolcaiak. Másnap ismét feljöttem, kiköltöztem a Megasztár-lakásból, este pedig elmentem egy kerti buliba Budán a barátaimhoz.

– Számítottál-e arra, hogy te nyersz?

– Egyáltalán nem gondoltam, hogy nyerni fogok. Sőt, meglepett, hogy az emberek engem választottak, amit ezúton is nagyon köszönök nekik.

– Szerinted minek köszönhető, hogy a műsor felétől fogva nagyon elhúztál Ibolyától?

– Az technikai hiba volt. Mármint véletlenül az első tábla maradt kint, amely még a kis számú szavazatarányokat mutatta.

– Hogy fognak telni az elkövetkező hetek, hónapok?

– Kezdődik a Megasztár turné. Aztán szeretnék tovább énekelni tanulni, és a lemezemen dolgozni.

– Te kit találtál a legtehetségesebbnek a Megasztárosok közük?

– Ibolyát és Mujahid Zolit.

– Mujahid Zoli elsírta magát a döntőben, amikor a Whitney Houston dalt énekelted.

– Ó, édes öregem! Hát igen, vele igaz barátságot kötöttem. Soha nem szoktam ennyi idő alatt kialakítani ilyen mély barátságokat, de ez most más. Tudni kell, hogy eleinte utáltuk egymást. Persze most se járunk, csak nagyon jó barátok vagyunk. Megértjük egymást szakmailag is.

– Kinek a véleményére adtál leginkább a zsűriből?

– Bakáts Tibor tetszett a legjobban. Meg a Presser. Bakátsnak nagyon tetszik a fantáziája, hihetetlen dolgokat tud összekapcsolni. Nagyon tisztelem őt, mert nem vág fel arra, amije van, tehát az eszére. Ha nekem annyi agyam lenne, mint neki, akkor azt mondanám, hogy nagyon okos ember vagyok.

– Milyen zenét hallgatsz?

– Mivel zenehallgatás közben állandóan énekelek, a dzsesszes, soulos, funky-s stílust szeretem, ahol jókat lehet közben őrültködni, énekelgetni. A lemezemen is dögös zenét szeretnék csinálni, amelyet mindenki szeret. Ha nem is kifejezetten a fiataloknak fogok zenélni, az idősebb korosztályra mindenképpen számítok. De azt nem fogom hagyni, hogy rám erőltessenek valamit, amit nem szeretek.

– Szívesen énekelnél például Cserháti Zsuzsa dalokat?

– Nagyon imádom Cserháti Zsuzsát, de nem szeretném az ő számait énekelni, mert nem szeretném utánozni őt. A hangszínem teljesen megegyezik az övével, külsőleg is hasonlítok rá, éppen ezért vigyáznom kell, hogy én Tóth Veronika maradjak. Annak idején egyébként azért esett rá a választásom, mert kifejezetten szerettem azt a dalt.

– Kikkel dolgoznál együtt a lemezen?

– Erről még korai beszélni, de Presser Gáborral és a Cserháti Zsuzsának dalokat író László Attilával nagyon jó lenne együtt dolgozni. Konkrét elképzelések még nincsenek.

– Mióta zenélsz?

– Őszintén szólva, amióta megszülettem, azóta énekelek. Komolyabban kilencedik éve, de tizenöt éves korom ót járok énektanárhoz. Úgymond a középiskolában fedeztek fel, utána jött egy musicalstúdió, majd a szólókarrier. Sok helyen léptem fel, mint például a keszthelyi, helikoni fesztiválokon. Voltam Erdélyben is.

– Mondtad, hogy szeretnéd tovább képezni a hangodat. Kihez járnál szívesen?

– Szerintem megmarad nekem a veszprémi énektanárnőm. Ő nagyon sokat segített, szakmailag és emberileg is nagyon sokat tanultam tőle. Bár sok énektanárnőnél voltam életemben, de – a veszprémi énektanárnőmön kívül – Tisza Beához járnék szívesen.

– Lemondanál-e a zenei karrieredről a család érdekében?

– Á, dehogy. Biztos vagyok benne, hogy ilyen nem lesz. De ha esetleg valaki ilyet kérne, akkor azt mondanám neki, hogy menjen a francba. Hát milyen világ ez, ahol ilyet kérnének az embertől?

– Mennél-e külföldre dolgozni?

– Igen, már csak a nyelvtanulás miatt is. Szeretnék angolul tanulni, de sajnos erre nem volt lehetőségem.

– Szoktál-e főzni?

– Hát, a Megasztár-lakásban csak én főztem.

– Mi a kedvenc ételed?

– Rántott hús petrezselmyes kruplival, uborkasalátával.

– Házimunka?

– Mosogatni nem nagyon szeretek, de néha azt is meg kell csinálni. Viszont takarítani szeretek.

– Hogy állsz a pasikkal?

– Hadilábon. Vagyis sehogy, mert eddig időm se volt arra, hogy pasizzak. Egyelőre jobb, hogy nincs senki, mert az ember agyát teljesen elvenné a munkáról. Lelkileg nem akarom magam befolyásolni. Egyelőre adódott egy lehetőség, amit szeretnék kihasználni, a szerelem az még ráér, nem igaz?

– Mik a terveid a közeljövőben?

– Egyelőre a zenélés az első, de a gimnáziumot is szeretném befejezni. Már felköltöztem Budapestre a barátnőmhöz, így már valamelyik helyi középiskolában fogom kezdeni a harmadik osztályt, remélhetőleg szeptembertől. Később dzsessz-éneklést tanulnék a Konzervatóriumban.

Exit mobile version