A rém

Rozi a moziból | 2004. Május 20.
E heti mozink A rém címû amerikai szuperprodukció, melyben az alakításáért Oscart kapott Charlize Theron egy prostituált sorozatgyilkost alakít. A filmben leszbikus szerelem is van, szemöldök nélkül.




Kíváncsian mentem moziba a héten, mondván, végre meglátom egyik kedvencemet, Charlize Theront abban a szerepben, mely a dél-afrikai színésznőnek idén meghozta az Oscart. Nos, ha a szép szőkében, kire e film alapján csak a szőke jelző áll, nem is csalódtam, a film nem igazolta a várakozásaimat. A rém c. mozit azoknak ajánlom, akiket nem rettent el az a tény, hogy valamivel több, mint száz percen keresztül egy leszbikus szerelmet és egy sorozatgyilkost nézhetnek a vásznon – az igaz történet alapján született mozi ugyanis egy Aileen Wournos nevezetű, amerikai, sorozatgyilkossá lett prostituált életútját részletezi az első esetlen szárnypróbálgatásoktól kezdve egészen a bírósági tárgyalásig.

Ennek függvényében a vászon telis-tele alkalmi légyottra vágyó tisztes családapákkal, kiéhezett hímsoviniszta kamionsofőrökkel, egyszóval a megalázó testi szerelemmel, melynek ellenpólusaként hősnőnk életébe Selby (Christina Ricci) személyében berobban az égi szerelem, vagyis az érzelem.

Egy biztos, A rém nem könnyed nyáresti szórakozás, sokkal inkább kirándulás a sötét oldalra, krónika arról, hogy miként lázad fel a gyilkosságokon keresztül a sorsa ellen egy periférikus létet élő nő, hogyan tapasztalja meg, milyen is a hatalom íze, milyen érzés, hogy azok, akiktől félni szokott, most tőle rettegnek.
Ezzel a filmmel a legnagyobb problémám az a mód, ahogyan Wournos életútja megjelenik a vásznon. Amerika elsőszámú női sorozatgyilkosa iránt kellő részletességgel feltárt sanyarú sorsa miatt szánalmat érez a néző, mi több, megérti, megkedveli őt, szinte vele együtt húzza meg a ravaszt, megelégelve az elszenvedett társadalmi igazságtalanságokat. Ha kellőképpen érző szívűek vagyunk, a film végén még meg is könnyezhetjük őt, elvégre Aileen csak erős felindulásból cselekedett, amikor elégtételt vett az őt ért sérelmekért. Lehet szeretni a sorozatgyilkosokat, mindenkinek lelke rajta, de ha lehet, én inkább a kutyák mellett szállnék síkra, ők is nagyon kedves állatok.






Charlie-t a szerep kedvéért kellőképpen felhizlalták, a szemöldökét eltüntették, rémhez méltó rémes külsőt öltött magára. Ha mindez nem ijeszt el benneteket attól, hogy a héten moziba menjetek, egy mozgalmas, de semmiképpen nem maradandó, végkicsengésében pedig egy kicsit giccsbe hajló filmet fogtok látni egy nagyszerű színésznői alakítással, melyet, ha a filmet valamelyik mozicsatorna pár év múlva a műsorára tűzi, semmiképpen ne hagyjatok ki.
Exit mobile version