Wilbur öngyilkos akar lenni

Rozi a moziból | 2004. Június 10.
Bevallom, a héten egy régi filmélményem bírt rá arra, hogy a meglehetõsen beszédes, de kissé ijesztõ címre keresztelt Wilbur öngyilkos akar lenni mozira jegyet váltsak.




Emlékeimben a film rendezőnőjének, a dán Lone Scherfignek Olasz nyelvlecke kezdőknek c. alkotása az egyik legviccesebb, legszívhezszólóbb és legmeghatóbb műként élt, amit Bridget Jones bénázásai óta szingli-ügyben a vásznon láttam, így azt gondoltam, az új moziban sem csalódom majd.

A Wilbur öngyilkos akar lenni szereplői, az előző mozi hőseihez hasonlóan, most is magányosak és társra vágynak, a film hangvétele azonban sokkal melankolikusabb lett: Wilbur tényleg öngyilkos akar lenni. Próbálkozik is mindennel: gáz, akasztás, gyógyszer, vízbe fulladásos halál – antikvárius bátyja, Harbour azonban minduntalan megakadályozza, hogy idő előtt találkozzon a kaszással. A szerepek már régóta leosztottak kettőjük között: Wilburt a széltől is óvni kell, kímélni az élet megpróbáltatásaitól, mindentől, ami érzékeny idegrendszerét felborzolhatja; bátyja ezzel szemben maga a megtestesült stabilitás, a biztos pont, a nyugodt erő.

Egyben azonban megegyeznek: mindkettőjüket nyomasztja a társtalanság, az egyedüllét, csak míg Wilbur futó kalandokkal, a báty a világirodalommal vigasztalódik. Egy szép napon azonban betoppan a boltba Alice, a gyermekét egyedül nevelő kórházi takarítónő, és ettől kezdve mindannyiuk élete megváltozik.

A Wilbur öngyilkos akar lenni igazi keserédes alkotás – egészen biztos, hogy a vége főcím előtt zsebkendőink után kutatunk majd a táskánkban, egyszóval: ez nem az a mozi, amit megúszunk anélkül, hogy ne szembesülnénk a betegség, a halál, a magány kérdéseivel.





A vászon tragédiáit azonban minduntalan körbelengi valamiféle bölcs életigenlés, ironikus távolságtartás, így a legszomorúbb pillanatokban sem egy drámai, hanem a szeretetben, a szerelemben, az életben bizakodó mozit láthatunk.
Nem mondom, hogy a film könnyen emészthető, és azt sem mondom, hogy mindenki szeretni fogja, de a kiváló színészeknek, a kissé excentrikus, öntörvényű szereplőknek, az abszurd humornak köszönhetően a Wilbur öngyilkos akar lenni olyan mozi, amit ha megnézünk, nem egykönnyen feledünk.

Wilbur öngyilkos akar lenni
Színes, feliratos dán film (111′)

Rendezte: Lone Scherfig
Szereplők: Jamie Sives, Adrian Rawlins
Bemutató: június 10.
Exit mobile version