A kubaiak híresek vendégszeretetükrõl, gyakran hívnak vendégeket, hogy koccintsanak nemzeti italukkal, a rummal. Ha meghívást kapnánk, mindenképpen vigyünk ajándékba némi édességet és egy üveg bort, és fontos, hogy idõben érkezzünk, mert a kubaiak nagyon szeretnek beszélgetni.
A karib-tengeri szigetköztársaság lakói igen barátságosak és közlékenyek, de elvárják a turistáktól, hogy tiszteljék hazájuk történelmét és szimbólumait. Kubában elég sokan beszélnek angolul, különösen a fővárosban, Havannában.
Néhány fontosabb adat az országról
Kubához 1600 kisebb sziget és számtalan korallzátony tartozik. A sziget partja erősen tagolt, a déli part laposabb, több helyen mocsaras, míg az északi sziklásabb, meredekebb, itt találhatók a fontosabb kikötők. Nagyobb városai Havannán kívül: Camagüey, Holguín és Santa Clara. Az ország hivatalos nyelve a spanyol; lakosai főleg spanyol és afrikai eredetűek. Ami a vallást illeti, 1959 előtt a lakosság 85%-a katolikus volt, de a Castro-rendszer ellenzi a vallás gyakorlását.
A szigetország tengerpartját finom homok borítja, a víz kristálytiszta és átlagosan 25 fokos. A nyaralni vágyóknak nem lehet panaszuk a kubai időjárásra: a január-februári átlaghőmérséklet 20 fok, míg június-júliusban átlagosan 27 fokot mutat a hőmérő. Nagyon ritka, hogy a higanyszál 10 fok alá süllyedjen. A levegő páratartalma rendkívül magas. Az évi 300 nap napsütés mellett időnként váratlanul beborul, és egy vihar erejéig eltűnik a nap az égboltról.
Földrajzi elhelyezkedése miatt június 1-től november 30-ig ciklonok vonulnak el Kuba felett; ilyenkor könnyen előfordulhatnak hurrikánok akár 200 km/h sebességű széllel. A ciklonok időszaka nagyjából egybeesik az esős hónapokkal (májustól októberig); novembertől áprilisig szinte teljesen száraz az idő. A hurrikánoktól nem kell tartani, mert a szállodák modern szerkezete fel van készítve az esetleges viharokra.
Hasznos tudnivalók
Kuba hivatalos pénze a peso, ezen kívül dollárral is fizethetünk. Mindig legyen nálunk készpénz, mert sok helyen nem lehet bankkártyával fizetni. Az országba utazáshoz vízumot kell váltani, és az útlevélnek az utazás megkezdésétől számítva még legalább hat hónapig érvényesnek kell lennie A turista vízumok maximum harminc napra szólnak.
Érdemes könnyű, nyári, lehetőleg pamutból készült ruhaneműket csomagolni az útra, de nem árt, ha viszünk magunkkal egy-két kardigánt vagy pulóvert, mert az autóbuszok és a vonatok légkondicionáltak. Ne felejtsük ki az esernyőt és az esőkabátot sem.
A telefonálás igen drága mulatság Kubában, a szállodában percenként akár hat dollárt is elkérhetnek egy európai hívásért. A városokban kék színű telefonfülkéket találunk, ahol kártyával telefonálhatunk. A kártya úgy tíz dollárba kerül, ezzel körülbelül három percig beszélhetünk, ha európai országot hívunk.
Egy kis gasztronómia
A kubai koktélok főszereplője a rum. Három jellegzetes kubai ital a mojito, a daiquirí és a cuba libre. A mojitóhoz nem rumot, hanem cukornádpálinkát használnak. A daiquirí úgy készül, hogy a fehér rumhoz öntenek egy kis maraszkinót (cseresznyelikőr-féleség), egy kevés citromlevet és egy kis cukrot. A cuba libre fehér rumból, kólából és kevés citromléből készül.
Természetesen nemcsak alkoholos italokból van választék; érdemes megkóstolni a guarapot, amely a cukornád szűrt levéből készül. Ez a rabszolgák találmánya volt, akiket a cukornád leve az Afrikában fogyasztott kukorica és jukka levére emlékeztetett, amit garapának hívtak.
A kubai gasztronómia a rizsen, a babon, a jukkán, a kukoricán, a banánon, a sertéshúson és a trópusi gyümölcsökön (mangó, papaya, kókusz) alapul. A kubai konyhát spanyol és afrikai befolyás jellemzi. Egyik tipikus ételük az ajiaco, amit leginkább a gulyásleveshez hasonlíthatunk.