Száguldás, ejtõernyõ, szerelem

Nem is tudom, mikor találkoztam először a kifejezéssel: tandemugrás, de akkor elhatároztam, hogy ezt a projektet egyszer kipipálom. A tandemugrás olyan ejtőernyőzés, amikor a kezdő egy profi hasára van kötve, aki felel utasáért, nyitja az ernyőt, kormányoz, mindent csinál.
Az utasnak egy dolga van, élvezni az életet, a csodálatos zuhanást, hogy néhány percre madárrá változhat.

Nem akarom játszani a kemény legényt: négyezer méteren, mikor elhúzták a repülőgép ajtaját, és megláttam az alattam tátongó mélységet, elfogott a kétség, hogy jó ötlet volt-e ez az egész. Szerencsére nincs idő rá, hogy az ember inába szálljon a bátorság, mert kezdőnek nem mondható vezetőm – háromezerszer ugrott már – a kijárat felé araszolt velem. Elrugaszkodtunk.

Egy-két másodpercig hulló kődarab voltam, nem létezett fönt és alant, föld és ég, jobbra és balra, csak pörgés volt, zuhanás. Aztán a zuhanó test felfekszik a semmire, kitisztul a kép és elterül alatta Budapest vagy Székesfehérvár. Végre nem egy kis repülőgépablak előtt kucorgunk szemünket meresztve, hogy lássuk a Dunát fölülről, hanem zuhanunk, a horizont végtelen és – mint a sas – arra vetjük tekintetünket, amerre akarjuk.

A kezdeti szorongásnak pillanatok alatt nyoma vész és helyét átveszi a boldogság. Én annyira élveztem a zuhanást, hogy azt sem bántam volna, ha nem nyílik ki az ernyő. De kinyílt, és végül egyáltalán nem bántam, mert a lassú lebegés legalább olyan élvezetes, mint a száguldó zuhanás. Egy kilométerrel a föld felett lebegtünk az abszolút csendben és nyugalomban; azt kívántam, bárcsak örökké tartana…

Úristen, milyen lehet ezt háromezerszer átélni?!

Ha többet akarsz tudni a tandemugrásról, vagy részesülni szeretnél a felejthetetlen élményben, hívd az alábbi telefonszámot: 0630-9760-265.


Tipp:
Ha tandemezésre adod fejed, kérd, hogy vegyék fel videóra az ugrást egy légi operatőrrel.