| Utazási ajánlatok Fly and drive Szicília (Cataniáig repülővel) Körutazás Szicíliában Körutazás és üdülés Szicíliában Szicilia, Campofelice di Rocella |
Az óváros több mint megkapó: ahogy leengedjük a tekintetet a Cappella Palatinából, a La Martorana, a San Cataldo templomok látványától senki sem kívánhat többet. Arról nem is beszélve, hogy innen egy Totti-köpésre a Monreale katedrálisát csodálhatjuk meg ikonnal, arannyal, kereszttel, szokásos szigeti áhítattal. Erotomán turistáknak pedig a Szégyen terét ajánljuk, ahol minden szobor meztelen, de hasonló habitussal Mondello-t is felkereshetjük, ami csak annyiban különbözik Miamitól, hogy Don Johnson nem mosolyog bele az arcunkban a pirosnál.
A bőség ellenére is vagyunk annyira hidegvérűek, hogy a következő bekezdésben letudjuk az összes várost, emlékművet, kegyhelyet, mert Szicíliára az ember hangulatért utazzon, ne pedig a családi fotóalbum szisztematikus feltöltése miatt.
Nagy az isten növénykertje, és szerencsénk van, mert Szicílián bele is lépünk. Amerre járunk, kaktusz, pálma, leánder, kefevirág, fikusz, füge, mandula és levendula szegélyezi a kijelölt vagy éppen úttalan utakat – erdőket azonban csak a városok közelében találunk. A sziget közepén pedig jól komponált arányban hegyek, fennsíkok vonultatják fel a zöld-fehér-kék színkombináció ezernyi árnyalatát. Mert hát, itt mégiscsak vízzel ölelt körül mindent annak idején Jupiter; lassú és színes halászfalvak, tájidegen ufóknak nézett búvárok jelzik: a tenger végtelen, halat ad és könnyen felidézhető emlékeket. A haragvó kéktől, a piszkosfehérig, negyvenöt kiló ecset dolgozik azon, hogy nap, mint nap más színben lássuk a tengert, ha kiválasztottuk a köves, kavicsos, homokos választékból az isiászunknak legmegfelelőbb strandot.
Persze, amit a sziget megkapott mélységben, megkapott magasságban is, nem kell geológusnak lenni ahhoz, hogy legalább hírből halljunk az Etnáról, amely a maga 3323 méteres magasságával egyszerre jelzi az utat, és a természet legyőzhetetlenségét. Erről leginkább Catania lakossága tudna mesélni, azok közül is azok, akik már nem veszik be azt a dumát, hogy a láva kikerüli a lakott településeket.
A vulkánhoz felcaplatni lehet gyorsan, lassan, drágán, olcsón, kinek mi tetszik; az biztos, hogy aki gyalog indul útnak valószínűleg hamarabb találkozik mérges kígyóval, mint, aki egy helyi sofőrerő mögé ül fel a dzsipbe. A kígyókra tényleg vigyázzunk, nem érdemes leellenőrizni, a régészek, hagytak-e valami leletet a kövek alatt, mert könnyen az olasz társadalombiztosítás palermói forgatagában találjuk magunkat. Ha magunk gyógyítjuk magunkat, akkor meg igyunk egy decit az ‘Etna tüze” gyógypálinkából, amely attól Etna, hogy piros, attól pálinka, hogy be lehet tőle rúgni, és attól gyógy, hogy miközben mi nem tudunk felállni, egyes testrészeink mindig.
Az igazi Szicíliát azonban szőlőlevélből érdemes kibontani. A sziget falvai ugyanis egy pohár bor után még kívánatosabbak, mint anélkül, még akkor is, ha kifejezetten szeretjük a naparcú, cserzett bőrű, szieszta idején kanapén hűsölő, egyéb időszakokban pedig fakeretes székeken ücsörgő, kevés közléskényszerrel megáldott férfiakat. A bort ihatjuk magában is, de tésztával sem megvetendő. Tésztaevéshez használhatunk villát, a kanalat azonban hagyjuk az eszcájgban, ugyanis az igazi szicíliaiak a kanalas formációt csak a barom észak-európaiak idétlen marketingtrükkjének tudják be. A szigetiek étkezése kissé eltér a miénktől. Ha reggeliznek, egy darab croissant és egy csésze méregkávé búslakodik a helyiek asztalán, nem úgy, mint délben és este, amikoris három fogást kell készítenie az állását féltő feleségnek. Ezekből az első vagy zöldsaláta vagy pászta, a második salátaágyba rejtett hús, hal, a harmadik meg valami édesség.
Aki azonban igazi különlegességre vágyik, az rendeljen a pincérektől pastareale-t, ami gyakorlatilag marcipán, itt azonban királyi tésztának hívják, amelyet a legenda szerint egy apáca talált fel, aki bizonyára nem hitt a dolce vita-ban. Hasonló körülmények között fedezte fel valamely őslakos a mandulabort is, melyet leginkább desszerthez igyunk. Máshoz meg mást, a vizet azonban kerüljük, mivel Szicíliában a metálzenéért rajongó pandák és a finn rénszarvastenyésztők mellett abból van a legkevesebb. Nem véletlen, hogy mindenhol hatalmas gyűjtőtartályokkal találkozunk, és az se lepjen meg senkit, hogy a csapból többször folyik Berlusconi, mint a víz.
A Földközi-tenger medencéjének legnagyobb szigete egyszerű és sokszínű egyszerre. Akinek kedve van, hetekig tesztelheti az ózonréteget, aki lexikális tudását akarja kontrollálni, barangolhat ősrégi emlékek között, aki geológiai vonalon mozog, simogathat anyaföldből kilökött kőzetet, aki pedig a mediterránum mindennapjait akarja megélni, annak ott van az összes többi növény, állat, objektum, hangulat, no meg az Etna tüze.