Július 2-án repülõvel indultunk Rómába. A gép 18.00-kor indult, de már a repülõtérre vezetõ út is izgalmasra sikerült az útközben felmerülõ akadályok miatt.
Ami ilyenkor előfordulhat, minden volt: torlódás, kilométere sor az autópályán, sorompó, útjavítás, stb. Így a tervezett 16.00 órai érkezés a reptérre majdnem 17.30-ra módosult. A repülőúton semmi gond nem volt, leszámítva az első repülésemre fogható kis tengeribetegségemet. Sajnos felszálláskor nem volt szép idő, így a fentről tejszínhabnak tűnő felhőkön kívül egy darabig semmit sem láttunk. Kb. az út felénél már kezdett tisztulniaz ég, és akkor már volt látnivaló.
A közlekedésből már itthon jól felkészültünk az internet és az útikönyvek segítségével, így nem jelentett gondot megtalálni a szállodát. Mikor végre megszabadultunk a csomagoktól, egy kis pihenő után térképpel felszerelkezve elindultunk egy kis esti sétára. Az úticél természetesen a Colosseum volt, ami sötétben is igazán lenyűgöző látványt nyújtott.
Mivel Rómában rengeteg a látnivaló, és két hét sem lenne elég végigjárni, megcsodálni mindent, így meg kellett tervezni a napjainkat, hogy a rendelkezésre álló négy nap alatt a lehető legtöbb helyre eljussunk. A szállodától gyalog sem volt messze a Colosseum, Constantinus diadalíve, a Forum Romanum, a Capitolium (a tér Marcus Aurelius lovasszobrával, a Szenátori Palotával, a Capitoliumi Múzeummal), II. Viktor Emanuel emlékműve, a Venezia tér, Traianus és Augustus fóruma, így az első nap ezt az útvonalat jártuk be.
A pénztárak és bejáratok előtti kígyózó sorokban eltöltött időt (fél órák, órák) sajnos kihagytuk a számtásból, így csak nehezen, de végül végigjártuk a kitűzött útvonalat.
A második nap már rutinosabbak voltunk, hogy nyerjünk egy kis időt, már metróval indultunk útnak. Ezen a napon sétáltunk Róma legnagyobb parkjában, a Villa Borghese körül, jártunk a Piazza di Spagnan (a spanyol lépcsőnél), megnéztük a Trinita dei Monti templomot és a Barcaccia szökőkutat. Délután az ellenkező irányba metrózva jutottunk el Caracalla termáihoz és a Circus Maximus-hoz. Már esteledett, mikor, immár gyalogosan, a Piazza Navona felé vettük az irányt, megnéztük a Trevi kutat, a Pantheont, a Barberini teret.
A harmadik napon a cél a Vatikán volt. Az első megállónak a Vatikáni Múzeumokat terveztük, de miután kb. 10 perces sétával (kb. 1 km) jutottunk el a sor elejétől a végéig, gyorsan átrendeztük a napirendünket. Továbbindultunk a Szent Péter térre, majd a Szent Péter Bazilikába, ahol jó pár órát eltöltöttünk, mire végigcsodáltuk. Szerencsére visszafelé már ötödére csökkent a sor a Vatikáni Múzeumok előtt, így kb. 15 perces sorbanállás után mégis bejutottunk. Itt láttuk többek között a Képtárat, Szent Múzeumot, az Egyiptomi és Etruszk részleget, a Sixtusi Kápolnát. Hazafelé az Angyalvárat szerettük volna megnézni, de sajnos mikor odaértünk megtudtuk, hogy ezen a napon mikor zárva tart. (Sajnos ezt nem is tudtuk bepótolni).
Már az előző nap kinyomoztuk, hogy honnan, mikor és mivel jutunk el Róma tengerpartjára, Lido di Ostia-ra, így délután strandolni indultunk. Mivel Porta San Paolóban kellett átszállnunk, itt egyúttal megnéztük az azonos nevű bazilikát és Cestius Piramisát is.
A délután pihenéssel, strandolással telt. Este egy igazi olasz vacsora mellett ünnepeltük meg a 27. születésnapomat.
Az utolsó napon 12 óráig kellett elhagynunk a szobánkat. A délelőttünk a csomagolással telt, majd délután, mivel a metró sajnos nem üzemelt, az eredeti tervvel ellentétben (Piazza del Popolo, Piazza del Quirinale) a Santa Maria Maggiore templomot és a San Pietro in Vincoli templomot (itt láttuk Michelangelo Mózes szobrát) néztük meg.
Este 22.30 körül szerencsésen, élményekkel telve és egy kicsit fáradtan érkeztünk haza.