| Sting |
Az EU-csatlakozás napjának délelőtti, családos, felvonulgatós nyüzsgését megtartanám belőle, az éjszakai eseményeket, tűzijátékot talán kevésbé. A június eleji Sting-koncert felejthetetlen volt a maga nemében, már csak azért is mert ritka az olyan popzenei esemény, amelyet sem hallani, sem látni nem lehet. A hihetetlen sokaság ellenére, vagy talán pont azért, a hangulat még így is megfelelő volt.
Bár az emlékek keverednek a tavalyiakkal és az az előttiekkel, mégis, idén minden régi vagy újonnan megnyílt, régi, de új helyre költözött, vízmenti, bérházas, gangos, fedett, nem fedett, széltől védett, műanyagpoharas kerthelyiség kaphat egy nagy négyest buzgalmáért, hisz estéről-estére nyújtottak menedéket a kóborlóknak; a Szimpla-kert kedves mozijáért és a Duna-korzó kertnemzetek fölötti törekvéséért még ötöst is.
Kapolcsról ugyan nincsen körte-furulyám, de átutazóban egy népszínművet sikerült kifognom. Az élményt egy ízletes sült kolbász enyhítette, és a tanulság, miszerint a Művészetek Völgyébe mindig is tudatosan, előre felépített tervezettel érdemes menni. Utasítást is kaptam, hogy legközelebb a Krétakör-zenekart vegyem fel erre a listára.
Az idei EFOTT vízparti megrendezése (Fonyódon) kimondottan életképes ötlet volt, bár a balatoni árak kijózanítóan hatottak.
És végül itt van a tévé és a rádió, akarom mondani, az Olimpia, ahol a szerkesztők, közreműködők egy kilencedik érmet kaphatnának.
Ja, Sziget. Erről most csak másodkézből értesültem, de szerintem lesz jövőre is. Ha nyár is lesz.