Én, a robot

Rozi a moziból | 2004. Szeptember 09.
A film izgalmas és látványos jövõ-vízió, ám befejezése kissé kiszámíthatóvá sikeredett. Az Asimov-rajongók pedig remélhetõleg megbocsátanak az alapanyaggal meglehetõsen nagyvonalúan bánó Hollywoodnak.




A héten a nyár egyik legnagyobb amerikai blockbustere, az Én, a robot című tudományos-fantasztikus mozi bírt rá arra, hogy elzarándokoljak a legközelebbi filmszínházba. A stáblista ígéretes filmmel kecsegtetett: a rendező A holló és a Dark City című sötét hangulatú, kultikus státuszú cyberfilmeket jegyző Alex Proyas, a főszereplő számos nagysikerű hollywoodi mozi hőse, a „mindenki-kedvence” Will Smith, az író pedig a sci-fi irodalom atyjaként számon tartott Isaac Asimov.

Nem rossz film az Én, a robot – izgalmas, látványos, szemkápráztató jövő-vízió, igaz befejezése kissé kiszámíthatóvá, didaktikussá és patetikussá sikeredett. Mint azonban azt Asimov-rajongó barátaimtól megtudtam, sok köze nincs a mester műveihez – az azonos című novelláskötet egyes motívumait összegyúró filmben még maga a főszereplő karakter, Del Spooner (Will Smith), a nyomozó sem valódi Asimov-hős, hanem az amerikai forgatókönyvírók fantáziájának szüleménye, ráadásul a film „lázadó robot-szála” is ellentmond a gépembereket mindig az ember barátjaként bemutató író eszméinek.





Aki tehát ennek a filmnek a kapcsán szeretne Isaac Asimovval megismerkedni, felejtse el gyorsan a mozit, és iratkozzon be egy könyvtárba, akit azonban cseppet sem érdekel az író életműve, a robotokról, a jövőről vallott nézetei, hanem csupán egy kellemes, izgalmakkal teli pár órára vágyik, váltson jegyet a filmre!

A történet szerint a retro-őrületben szenvedő, a múlt sötét árnyaival küszködő főszereplő, Spooner nyomozó kifejezetten gyűlöli a robotokat. 2035. Chicagójában előítéletekkel telve küzd ellenük, ellenszenve csak fokozódik, amikor tudomást szerez egy önállósult, az emberekre támadó Sonny nevű gépemberről. Hogy Sonnynak mi valójában a küldetése, és hogy ezen misszióhoz mi köze Spooner felügyelőnek, erről szól a film 105 percen keresztül.




Hogy a látványból mindkét nembeli nézőnek kijusson, arról Spooner ellenlábasa, későbbi szövetségese, a Sakáltanyából megismert Bridget Moynahan gondoskodik, aki a filmben egy, a robotok és emberek kapcsolatát kutató pszichológusnőt formál meg.

A film a sci-fi zsánerének hódoló nézők számára kötelező darab, de azok sem fognak csalódni az akciódús jeleneteket nézve, akik nem elkötelezett hívei a műfajnak. Az Asimov-rajongók pedig remélhetőleg megbocsátanak az alapanyaggal meglehetősen nagyvonalúan bánó Hollywoodnak.


Rozi étvágya a film alatt:






Exit mobile version