Stepfordi feleségek

A sikerre a stáblista garanciának tűnt: a film főszerepeit Nicole Kidman, Matthew Broderick, Glenn Close, Bette Midler, Christopher Walken alakítják, sajnos azonban ez a sztártársulat sem volt elegendő ahhoz, hogy a mozi ne fulladjon csendes unalomba a kezdeti lendület után.

A történet szerint az emancipált Nicole Kidman ünnepelt médiaguru, aki egy szép napon kénytelen szembesülni azzal, hogy mindent még neki sem szabad: legújabb valóságshow-ja botrányba fullad és majdnem emberéletet követel, így imádott tévécsatornája lapátra teszi őt.





Hősnőnk enyhe idegösszeroppanását szolgálatkész papucsférje (Matthew Broderick) próbálja meg orvosolni, csendes vidéki magányt javasol regenerálódásként. A család választása egy idilli kisvárosra, Stepfordra esik, ahol a sövényeket mértani pontossággal nyírják, és ahol a nők igazi álomfeleségek, egyetlen vágyuk, hogy férjeiknek minden kívánságát teljesítsék, legyen szó egy tökéletes almás pitéről, egy negyedórás orgazmusról vagy a fényesre polírozott fürdőszobacsempéről.

A helyzet több mint gyanús, és nem csupán Kidmannek, hanem a város feminista írónőjének (Bette Midler)is, akivel közösen hősnőnk nyomozásba kezd, hogy kiderítse, mi állhat a lányok és asszonyok kezes bárányokra emlékeztető viselkedésének hátterében.





A poén, köszönhetően a stábtagok nyilatkozatainak, no meg az eredeti verziónak, közismert (ettől függetlenül nem fogom lelőni), ráadásul valamikor a mozi közepén ki is derül. Jóllehet a Stepfordi feleségek műfaját tekintve vígjáték, mi több társadalmi szatíra a hímsovinizmusról, a férfiak szexista világképéről, a nőkkel kapcsolatos irreális elvárásairól, ritkán mosolyodtam el a film alatt. Ami a hetvenes években, a feminizmus hőskorában fricskának, a pasik uralta világ bátor kritikájának tűnt, az sok esetben sajnos manapság is érvényben van.

Hiába telt el harminc év, a nők önmegvalósítása, karrierje mostanában is számos család, párkapcsolat elsőszámú konfliktusforrása Magyarországon – ebből a szempontból a Stepfordi feleségek még mindig aktuális problémákat feszeget.

Teszi azonban mindezt meglehetősen vontatottan, kevés jó poénnal és kiszámítható fordulatokkal –a filmet elsősorban azoknak ajánlom hát, akik nem ismerik az eredeti, 1975-ös verziót, így valóban meglepetést okozhat a számukra, hogy kik is ezek a stepfordi feleségek valójában.


Rozi étvágya a film alatt: