Novák Dezső és az élelmes vendéglátósok korában Srí Lanka semmivel sem veszélyesebb hely, mint egy futballöltöző vagy egy balatoni talponálló. Vagyis a híradóban látott, Ceylonról érkező durva képsorok miatt – ha kerüljük a tömeget, és nem kezdünk egyéni akciókba – még nem kell rögtön arra gondolnunk, hogy ha kiutazunk, akkor végre mi is bekerülünk a Fókuszba…
Csak lazán és kíváncsian
Nem tisztünk elemezni a szigeti történelmet, ezért mi megállunk a gyarmatosítók által aranykornak nevezett gyarmatkornál, és így Colombóban, az ország fővárosában való kalandozásainkhoz is rögtön találunk apropót. Ebben a kaotikus, kétmillió főt számláló városban a turista nem csalódik, ha súlyos emlékeket keres.
Itt van mindjárt az Óratorony, a Queen’s House, a Cinammon kert, a Galle Face Green valamint a Pettah bazár is, és ha felszerelkeztünk fűszercsemegékkel, ha belefeledkeztünk a ritka és lédús gyümölcsök kavalkádjába, akkor még a Nemzeti Múzeum gyűjteménye, illetve a helyi művészek alkotásaiból összerakott Művészeti Galéria is élvezhető. A belváros templomaiban pedig, ahova a férfiember nem mehet be rövidnadrágban, a nőember pedig leterítetlen vállal, évezredes történelem elevenedik meg előttünk, hogy egy idegenvezetői fordulattal is sokkoljuk kedves olvasóinkat.
Dzsungelben
Mint minden valamirevaló országnak, Ceylonnak sem volt mindig ugyanaz a fővárosa – Polonnaruwából a XI-XII. században irányították a szingaléz birodalmat. Itt manapság azonban már lényegesen kisebb a forgalom, amit leginkább majmok és rovarok generálnak, hiszen a feltárt romok között jelenleg a dzsungel az úr.
A királyi paloták, a letűnt nagyságot idéző templomegyüttesek között barangolva intenzív a múlt és a jelen harca, és ez csak fokozódik, ha a Sigiriya-i sziklát is megmásszuk. Ez az a 200 méter magas kődarab, amelyre a helyi folkrólban erős pozíciókat birtokló Kassjapa király építtetett erődöt az V. században.
Meg kell jegyeznünk, hogy aki annak idején fogakat összeszorítva szurkolt Mauglinak, az itt remekül érzi majd magát. Ugyanaz a díszlet, ugyanaz a sötétzöld, buja vegetáció, amelyet kókuszligetek és ezernyi színben úszó szavannák ölelnek körül, mint a mesében. Bizton állítjuk, hogyha a reinkarnáció csúfos fondorlata lévén fűszernövényként születnénk újra, idekívánnánk születési helyünket. Mondjunk Matele-ba, ami egy konkrét fűszerkert, és a bódulatból csak a helyi batikolók művészi mozdulatai rángatnak vissza bennünket a mindennapokba.
Kandy-ben azonban gyakorlatilag nem lehet kigyógyulni az ámulatból; ez a város volt a szingaléz királyok utolsó fellegvára. Kandy egy festői tó partján épült, körben erdő és erdő, s aki a paradicsomot nem csupán konyhakerti összefüggésben szeretné emlegetni, annak látnia kell a területet. A környéken a Fog temploma a legismertebb objektum, köszönhetően Buddha egyik legismertebb szobrának. A fog itt egyébként létige is, az örömködés létigéje: a Kandy Esala Perahera keretén belül minden évben 10 napon keresztül zajlik “a fog ünnepélye”, dobokkal, fáklyákkal, táncokkal, elefántos felvonulásokkal.
De a sziget önmagában is csodaszámba megy, emberi remekek nélkül.
Szent helyek
Aki azonban úgy dönt: Sri Lankát nemcsak történelmi emlékeiért akarja beírni a kívánt célországok listájába, annak is vannak érveink. Az ország tengerpartjai ugyanis hamisíthatatlan trópusi hangulattal csalogatnak. A legfejlettebb terület Hikkaduwa és környéke: itt mindenki megtalálja azokat a relaxációs eszközöket, amelyek a hosszú repülőút után újra elrepítenek. Vagy éppen elmerítenek.
A sziget fejlett turistákat kiszolgáló infrastuktúrával rendelkezik: a hotelek magas színvonalú kiszolgálásukról, tengerpartjaik pedig az állandó napfényről, az izzasztó melegről és a vadregényes búvártúráikról ismertek. De mehetünk számolni számolatlan hajóhadat is: Galle kikötője csodás terepe a laza kirándulásoknak.
A mi kedvenc ceyloni helyünk azonban továbbra is az Ádám névre keresztelt 2224 méteres hegycsúcs, mivel ennek legendája tökéletesen bizonyítja, hogy még egy szürke kődarab is lehet más, ha más szemmel nézik. A csúcson ugyanis van egy “lábnyom”, amelyről a muzulmánok, keresztények azt tartják: a Paradicsomból való kiűzetés után Ádám apánk felejtette ott, a hinduk szerint azonban ez Síva lábnyoma, a buddhisták szerint viszont egyértelmű, hogy Buddháé.
Pedig tök úgy néz ki, mintha Árpád fejedelem hagyta volna ott, amikor leugrott a lováról egy íjászverseny után