Ahol a nap is fürdõzik – Mauritius

Ami egyébként négy szigetből áll, mármint az ország, de a fősziget, a 1860 négyzetkilométeres Mauritius mellett a Rodrigues, a Cargados Carajos és az Agalega kis pontok. Az Indiai-óceánban már évezredek óta stabilan álló földdarab éppen Madagaszkár mellett fürdik, így szülőkontinensnek Afrikát tekinthetjük, bár nincs olyan földrész, amelynek pora így vagy úgy ne vegyülne a mauritiusi fehér homokba.

Dodók földjén

Az első európai turisták a portugálok voltak, de röviddel később megérkeztek a hollandok is, és ma már vitathatatlan, hogy a sziget történelmére ők gyakorolták a nagyobb hatást. Első körben egyik tengerészükről, Orániai Móric hercegről elnevezték a szigetet, második körben pedig kiirtották a kissé bután hangzó “dodó” nevezetű ősmadarat.
A dodó egy, a pulykánál is rondább madár volt, amely 25 kilós súlya miatt sohasem szállt az óceáni szellők szárnyán. A bennszülöttek nem sokat törődtek a dodókkal, a gyarmatosítók viszont igen: előszeretettel készítettek belőlük vacsorát – már amíg el nem fogytak.

A szigeten remek éghajlat uralkodik, az óceánban viszonylag nagy távokat lehet leúszni anélkül, hogy összepacsiznánk a szomszéddal, a fehér homok rendületlenül melegít és vakít, a pálmafák pedig állandó hajlongással köszöntenek bennünket minden reggel.

Királyok, hinduk, vulkánok

Aki idejön, királyként élhet és pihenhet. A főszezon januártól áprilisig tart, ilyenkor bomlaszt a legnagyobb hőség. Egyébként a hőmérséklet kellemesen meleg, és az eső sem veri el a port minden percben. A sziget uralkodó színe a zöld: ligetek, erdősávok babonáznak minket, de ha az utazó esszenciájában akarja élvezi a sokszínűséget, akkor a Seewoosagur Ramgoolam botanikus kertbe kell ellátogatnia. Nem lesz könnyű helyzetben, mert a kimondhatatlan nevű kert egy kimondhatatlan nevű falu mellett dicsekszik a sziget flórájával. Bökjünk a térképre, ha útbaigazítást akarunk kapni.

A szigeten egyébként az angol a hivatalos nyelv, mivel az 1800-as évek elejétől Nagy-Britannia volt a terület ura. A britek leszármazottai mellett azonban sűrűn botlunk kreolokba, franciákba, kínaiakba és persze hindukba is, akik manapság a legnagyobb népcsoport a szigeten. Hogy mennyire? Erre választ a Maha Shivaratrit hindu ünnep adja meg: ez az Indián kívül tartott legnagyobb hindu ünnep. A turista jól jár, ha megnézi. Az ünnep lényege, hogy a hinduk elzarándokolnak a vulkanikus eredetű Grand Bassin tóhoz, amelytől egy üveg szent vízzel térnek vissza.

Akit megrémít a vulkanikus jelző, az most ugorjon, de a szigetet egy vulkán dobta napvilágra, ráadásul jelenleg is több tűzhányó éli ott a mindennapjait. Különösebb felhajtás nélkül, mivel mindegyik az alvó kategóriába tartozik.

Városfalak között

Egyáltalán nem mondható el ugyanez Port Louis-ról, az ország fővárosáról. A sziget északnyugati részén fekvő város a sziget központja. Érdemes korán felébredni, nehogy lemaradjunk a piacokról, a nyüzsgésről, az egzotikus gyümölcsök illatáról, a fűszerek szemkápráztató színeiről, a sárga és piros zöldségekről, a szélesre húzott mosolyokról és az ezernyi formájú, szegletű kofai arcvonásokról.
A hétköznapi valóság mellett azonban Port Louis nem mindennapi látványosságokkal is bír. Érdemes meglátogatni a Postamúzeumot, amely egyedülálló bélyeggyűjteménnyel rendelkezik, a Jummah mecsetet, az Adelaide erődöt, és ha valaki zarándokolni akar, azt is megteheti: Pére Laval sírjánál rengeteg utazóval találkozhat majd, akik szintén tisztelegni kívánnak az elhunyt emléke előtt.

Annak ellenére, hogy Mauritiust nem városai miatt tartjuk számon, Port Louis mellett találunk még kincsesbányákat. Moka-ba az indiai múzeumért érdemes elutazni, illetve a Le Réduin nevezetű épület miatt. Utóbbi célbavétele előtt azonban tájékozódjunk, ugyanis az épület egy évben csak két nap tart nyitva. A szerencsével viszont nem kell törődnünk, ha az Eureka Házba indulunk, ahol ősi térképeket, kínai, indiai szigeti emlékeket láthatunk a vitrinekben, illetve, ha fülünkből sikeresen kiűzzük a tengermorajt, akkor a kiállítások zenei aláfestését is élvezhetjük. A természet hangjai iránt érdeklődőknek a Tamarind vízesés csobbanó, éles, de ugyanakkor tompa hangjait ajánljuk, ehhez azonban már Curepipe-be kell utaznunk.

Degesz

A sokat tapasztalt turisták szerint Mauritiust ajándék-bevásárlási szándékkal is becserkészhetjük, mivel szinte mindenhol igényes és kitűnő minőségű ajándéktárgyakat akarnak ránk sózni. Természetesen azokat vegyük előre a karácsonyi listánkon, akik szeretik kagylóremekművekkel kirakni a fürdőszobát, akik módfelett vonzódnak az egzotikus kütyükhöz, illetve akik előszeretettel járnak bőrkabátban, bőrnadrágban.

A vásárlások közötti holtidőt töltsük ki állandó evéssel, az evések és a vásárlások közötti holtidőt pedig sportolással. A mauritiusi álláspont szerint a világ legjobb konyhája Mauritiuson van, amit azzal a ténnyel akarnak bizonyítani, hogy az itt lakó összes náció beletett valamit a bazi nagy szigetlábasba. Kik paradicsomféléket, kik halakat, kik marhát, kik zöld bogyókat, kik pirosakat, kik szarvashúst, kik rákpáncélt, kik chili-paprikát, kik szalonnás tojást, kik gyömbért, kik fokhagymát. Így az angol, francia, indiai, kínai, afrikai szakácsgarnitúra olyan recepteket alakított ki, amelyhez képest Stahl Judit fogásai lebutított, egyismeretlenes egyenletek.

Aztán a degesz után lehet nyomni a szörföt, de csak lassan és ügyesen, hogy a búvárok, mélytengeri horgászok, napfürdőzők elismerően csettintsenek, ne pedig kőkori lándzsák után kapkodjanak ijedtükben teljesítményünk láttán.