Egy nő, aki nélkül párja nem, vagy jóval nehezebben válhatott volna sikeres, ismert emberré. Egy nő, aki olykor maga is ismert és népszerű, máskor “csak” igyekszik levenni férje válláról a hétköznapi gondokat.
Ez az interjúkötet népszerű emberek párkapcsolatait viszi az érdeklődő olvasóközönség elé. 23 beszélgetés olvasható benne, nagy részük az ismert emberek feleségeivel készült, de egyik-másik beszélgetésben a férjek is megszólalnak.
| D E D I K Á L Á S: 2004. november 27. szombat, 15 óra: Libri Könyváruház, Mammut II. Bevásárlóközpont Minden érdeklődőt szeretettel vár Dékány Sarolta, Gráf Csilla, Koós János és Maksa Zoltán, valamint a szerzők: Balázs István és Újhelyy Attila. |
Az interjúalanyok olyan családi fotókat bocsátottak rendelkezésükre, melyek ezt megelőzően soha, sehol nem jelentek meg. A házaspárok privát fényképei tovább színesítik az olvasmányos, de komoly témát feldolgozó könyvet.
Természetesen a bemutatkozás az interjúalanyok névsora nélkül nem lehet teljes, így ebben a könyvajánlóban ennek most eleget is teszünk: Aczél Endre, Benke László, Besenyei Péter, Borkai Zsolt, dr. Funk Sándor, Érdi Sándor, Gálvölgyi János, Hajós András, Koós János, Korda György, Kósz Zoltán, Maksa Zoltán, Nagy Antal, Nagy Bandó András, Pege Aladár, Rékasi Károly, Sas József, Schobert Norbert, Székhelyi József, Szilágyi János, Szilágyi Tibor, Vágó István, illetve Vissy Károly felesége.
Részletek a könyvből – Balázs Klári válaszol:
“- Nem hiányzik az Önök életéből egy gyermek?
– Ez nem bonyolult dolog. Ha lenne gyerekünk, biztosan nagyon nagy szeretetben nőne fel. Közöttünk van egy jelképes korkülönbség…, de mindez nem baj. A megismerkedésünk után elkezdtük járni a világot. Általában hosszabb időket, 6-8 hónapokat töltöttünk külföldön. Többször beszéltük, hogy itt az idő a gyerekre, de kikötöttem, hogy a szülés után egy jó ideig nem megyek külföldre, mert a babázást és a gyereknevelést kizárólag úgy tudtam elképzelni, ahogy azt anyám tette velem: főállású anyaként. Gyuri ettől megijedt, hogy mi lesz akkor vele. Emiatt aztán mindig a következő évre toltuk a gyerekvállalást…”
(folytatás az interjúkötetben)