Nagy Sándor, a hódító

Colin Farell, alias Nagy Sándor

Már Oliver Stone-nak, az Oscar-díjas filmrendezőnek hazánkban tett rövid baráti látogatása is mélyen elgondolkoztatott új filmjéről, a Nagy Sándor, a hódító c. moziról, az amerikai kritikák pedig csak megerősítettek azon hitemben, hogy itt valószínűleg valami nagyon nagy gáz lehet…

De félre az előítéletekkel és a negatív hozzáállással, gondoltam, irány a mozi, elvégre a vászon olyan húzónevekkel lesz teli, mint az ír fenegyerek Colin Farrell, a szépséges Angelina Jolie, Val “Denevérember” Kilmer vagy Sir Anthony Hopkins.

Az újabb nagyszabású peplum, vagyis „kard és szandál” film azonban sajnálatos módon beteljesítette félelmeimet: hosszú, vontatott, az általam igen kedvelt direktor egyik leggyengébb munkája.

Már azt sem igazán értem, hogy Angelina Jolie hogyan játszhatja a vele majdnem egykorú Colin Farrell édesanyját, ráadásul úgy, hogy a filmben lényegében nem öregszik (még halála előtt is csak néhány mellírozott tincs jelzi vitathatatlanul fejedelmi küllemén, hogy az idő, bizony, telik). A család feje, Sándor apja, Val Kilmer félszemű, amivel nem is volna semmi gondom, csakhogy ezen megoldás olyannyira megtetszett a rendezőnek, hogy mind a perzsák, mind pedig a görögök táborában számos sorstársa bukkan fel, mintha valamiféle járvány tört volna ki a katonák között.

Az eredeti

Sándor, a hódító szőke fürtjeivel az ifjabb André Agassi rövid életű küllemére hajaz, de George Michael Whames korszaka is többször eszembe jutott róla – csoda, ha ezek után a néző valahogy nehezebben koncentrál a közel három órás (!) történelemórára?

Merthogy az folyik a kezdettől a végig: hogyan lett Nagy Sándor azzá, aki, hogyan igázta le korának legnagyobb birodalmát, Perzsiát és annak uralkodóját, Dareioszt, és miként hatolt egyre beljebb Ázsiába kalandvágyától hajtva, és jutott el egészen Indiáig?

Mindeközben megismerhetjük a hódító magánéletét, szeretettel és gyűlölettel vegyes bonyolult viszonyát a szüleihez, valamint a film körül nagy botrányt kavart homoerotikus vonzalmát kedves barátjához, Hephaisztionhoz (Jared Leto). Kettőjük viszonya egyébként a film figyelemreméltó szála, ízléses és érzelemdús, mindkét színész számára kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy tehetségét megcsillantsa.

Még mindig Nagy Sándor

Mindezek, valamint a látványos csata- és tömegjelenetek ellenére a film mégsem akar összeállni – a hódító végeláthatatlan vándorlása a legtürelmesebb nézőt is próbára teszi; mire végre elérünk Indiáig, tudjuk, ez még mindig nem az út vége, visszatérünk Egyiptomba, hiszen a történetet a hajdani barát, a fáraóvá lett Ptolemaiosz (Anthony Hopkins) kezdte mesélni, úgy illő hát, hogy ő is fejezze be.

Oliver Stone új filmjét elsősorban a hardcore ókorrajongóknak ajánlom – ha akad otthon háromnapi hideg élelem, valószínűleg élvezni fogják a világhódító kalandozásait, ha pedig nem, nemüktől függően még mindig legeltethetik a szemüket Jolie kisasszonyon vagy Jared Letón.