Indulási helyszíntől függően 9-12 óra repülési idő után landolhatunk a szigeten, de jobban járunk, ha csak a keleti felére veszünk jegyet, mivel sajnos a másik oldalon Haiti felkelői színesítik a mindennapokat és a BBC tudósításait.
A Dominikai Köztársaság, amely feleakkora, mint hazánk, a turizmusra és a cukornádra alapozza gazdaságát. A kizárólag all inclusive szolgáltatással csalogató szállodák apró minivárosokként szolgálnak, védenek és termelnek nagy-nagy lóvéhalmokat a tulajdonosoknak. Itt aztán ehetünk, amennyit a gyomor elbír, sportolhatunk, amennyit az izom elbír, és csodálkozhatunk, amennyit a másodpercenkénti leeséstől megroggyant áll elvisel.
Mi tagadás, van mire rákattanni: a pálmaligetes tengerpartok, a kristálytiszta és mélykék víz, a fehér homokos föveny mind-mind olyan tényező, amely méltán emeli a legkedveltebb célpontok közé a Karib-tenger gyöngyszemét. Egyébként ebben a térségben minden sziget gyöngyszem: Dominika talán csak azzal veri a többieket, hogy itt már-már skanzenbe kerül az ember, amelyben nincs olyan dolog, amely elronthatná a kedvét.
Az olvasó engedjen meg nekünk egy privát megjegyzést: az ódon templomok, a virágba borult közterek elé hadd vegyük a sor legeljére Altos de Chavont, azt a dominikai várost, amelyet korallból építettek fel a hajdani mesterek. Ezt ma már elég nehezen lehetne kivitelezni húsz év letöltendő börtönbüntetés nélkül, de itt nem is a mintarablás a cél, csupán a gyönyörködés a hosszú séták rövid léptei közben. Nem tudjuk, jót írunk-e vagy rosszat, de ebben a városban kötötte össze életét Michael Jackson Elvis Presley lányával, és ha valakit sokkolt a hír, jelezzük: manapság jórészt művészek birtokolják a házakat.
Az ország fővárosát, Santo Domingót nem árt, ha látjuk – másfélmilliós lakosságával pimaszul bolondítja meg a magányos napozáshoz szokott jónép gondolatait. A trópusi városlátogatás azonban csak egy szükségszerű alternatíva; lehet nekünk jobb is, ha úgy akarjuk.
Például a Karib-tenger legszebb strandszakaszai közé tartozó Punta Canán, ahol különösebb cécó nélkül pecózhatunk naphosszat, számolgathatjuk a fehér homokszemeket, és akinek van kedve, bejárhatja az egészet: a maratoni partszakasz hossza negyven kilométer. Itt található egyébként a már említett Altos de Chavon, de a véget nem érő pálmasorok alatt lépten-nyomon találunk olyan bárokat, komplexumokat, éttermeket, ahol rezzenéstelen arccal lehet eltöltetni akár egy fél életet.
A vizes sportok szerelmesei mindenhol megtalálják a szokásos kellékeket: ejtőernyőket, motorcsónakokat, banánokat, vízisítalpakat, a kardigánt vállukra vetők pedig azokat a kikötőket lelhetik fel pillanatok alatt, ahol sirályok irigy beszólásai közepette lehet hetykén falatozni.
A kikötőrajongók legideálisabb helye az ún. Bernstein-parton fekvő Puerto Plata, amelynek házsorai a régi idők spanyol, portugál és ki tudja honnan szökött tengerészek éjszakai dajdajozásait őrizte meg spalettái mögött. Innen a Playa Dorada strandja a leghamarabb elérhető relaxszakasz; akárcsak máshol: bevásárló- és szabadidőközpontok ezernyi csillogása keveredik a tengerben fürdő napfény részecskéivel.
Ha unjuk a strandot, akkor kerekedjünk fel ismét: Puerto Plata alig 25 kilométerre található: itt sziklák tarkítják, hegyormok tagolják a csendes öblöket, és mindig akad hely, amely alkalmas egy kiadós csókolózásra.
Áldomást rá!
Nagy örömmel írjuk, hogy a gasztronómiailag érzékeny utazó sem csalódik. A spanyol konyha, az indián konyha és a karibi térség összes fűszerével varázslatosan bánnak a helyi szakácsok. A vacsorákat pedig karibi módon, sörrel, rummal, szivarral és kókusztejjel megbolondított koktélokkal kísérjük le