A mandala a buddhista gyakorlatban a meditáció és felajánlás fontos eszköze, melyet meghatározott szertartások során készítenek el. A megszülető ábra mágikus diagram, gondosan megszerkesztett geometrikus rendszer, mely tökéletes modellt ad a világról. Szemet gyönyörködtető látványt nyújt és harmóniát sugároz. Minél jobban megismerkedünk vele, annál mélyebb jelentésrétegek nyílnak meg előttünk.
A mandala minden esetben megszentelt területet jelöl. Kozmikusan az univerzumot, a világmindenség alaprajzát ábrázolja, középen az axis mundival, a világtengellyel. Bár legtöbbször kétdimenziós formában készítik, valójában háromdimenziós világot jelképez. A tibeti mandalák legtöbbjének középen egy mandala-palota áll, mely valamelyik tibeti istenség lakhelye, a középpont ilyenkor az adott isten lényegének, erejének gyűjtőpontja. Ide igyekszik eljutni a meditáló gyakorlatai során, s közben önmagában kelti fel azt az erőt, melyet a mandala testesít meg. Ahogy a gyakorló befelé halad a mandala körein, megsemmisülnek tévedései, hibái, fokozatosan megtisztul, s a középpontban megleli a drágakövet, melyet addig elfedett a káprázat homálya. A mandala utat mutat a teljesség elérése, igazi lényegünk, középpontunk felé.
Az előadás színes utazásra hívja az érdeklődőket. Megismerhetjük az alaprajz szerkezetét, az égtájak jellemzőit, a különböző jelentésszinteket. Barangolhatunk a tibeti mandalák színes labirintusában, kívülről indulva a központ felé haladva, s nyomon követhetjük bár csak képeken – a lenyűgöző homokmandala-építés ma is élő szertartását.
A világegyetem alaprajza: a központ és az égtájak szimbolikája
A mandala jelentésszintjei: emberi, isteni, kozmikus
A mandalák szerepe a tibeti hagyományban
Az előadás két alkalommal látogatható:
1. Helyszín: Csillaghegyi Közösségi Ház
1039 Budapest, Mátyás király útja 1315.
Időpont: 2005. március 2. szerda, 18.30
2. Helyszín: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kisgaléria
1088 Budapest, Szabó E. tér 1.
Időpont: 2005. március 10. csütörtök, 18h
Előadó: Doba Éva, tibetológus
A belépés ingyenes.