Kés/alatt

Rozi a moziból | 2005. Március 24.
Rozi a héten nem a rosszmájúsága, csak néhány kéretlen influenzavírus miatt dõlt ágynak. Miután múlt hét óta a napra lehet nézni, de rá nem, a plasztikai sebészet került érdeklõdésének homlokterébe, no meg a házimozi.




A Kés/alatt jött, látott és győzött – a kábeltelevíziózás egyik kultszériájává nőtte ki magát, mely remek szereplőgárdája mellett elsősorban merész témaválasztásának és a provokatív fogalmazásmódnak volt köszönhető.

A második szezon, mely idén Golden Globe-díjat nyert, péntektől az egyik kereskedelmi csatorna műsorán látható, az első részek pedig márciusban DVD-n is napvilágot láttak.

A szériában az egyik legrégibb sorozattípust, a kórház-sorozatot értelmezték újjá az alkotók – a miami szépészeti klinika bizony nem a Fekete-erdő, sőt még csak nem is a Chicago Hope, jóságos doktor nénik és bácsik helyett két pénzéhes, gátlástalan profi sebész várja a pácienseket, hogy még azt is meggyőzze arról, hogy sürgős ráncfelvarrásra van szüksége, aki alig töltötte a harmincat.

Christian Troy (Julian McMahon) és Sean McNamara (Dylan Walsh), a két egykori évfolyamtárs Floridában, a paradicsomban üzemelteti szépészeti vállalkozását, megállapíthatatlan korú pácienseik itt keresik fel őket naponta, hogy a sebészek segítségével örökké fiatalok és szépek maradjanak.

A Kés/alatt profi, kegyetlen, ironikus kritika a korunkat jellemző szépség iránti megszállottsággal szemben – nincs mese, az ageism érájában élünk, amikor is képesek vagyunk fájdalmas operációknak alávetni magunkat, csak hogy külsőnk jobban hasonlítson a média által sugallt ideálishoz.





Az implantátum, a kollagén-injekció, a ráncfelvarrás, a zsírleszívás, a Botox mindannyiunk számára ismerős kifejezések, akad köztünk, aki hallomásból ismeri a szavakat, de akad olyan is, aki a saját bőrén tapasztalta meg a jelentésüket. A széria minden egyes részével bizonyítja, hogy a mondás, mely szerint a szépségért meg kell szenvedni, igaz – a filmben felbukkanó véres jelenetek, a húsbavágó képek az alkotók szerint a valóság illúzióját keltik, nem számíthat kegyesebb bánásmódra az, aki úgy dönt, hogy formásabb idomokat szeretne.

A cserélődő páciensek és bajaik azonban csak a film egyik szegmensét alkotják, a két sebész bonyolult, gyakorta a másik érzéseit is sértő magánélete ugyanolyan fontos részét képezik a shownak. Az alkotók szerint a Kés/alatt azon kevés tévéműsor közé tartozik, mely a középkorú emberek problémáira is reflektál; attól, hogy negyven évesen úgymond révbe ért az ember, ugyanannyi, csak más minőségű gondokkal kell szembenézzen, mint fiatalabb korában, állítja a film.
Kortól, nemtől függetlenül ajánlom bátran bárkinek a szériát – a szépség megszállottjainak ugyanúgy, mint azoknak, akik szánakozva figyelik őket.

Rozi étvágya a film alatt:
 



Exit mobile version