Diadalmenet

Dan Brown

Semmi sem lendített a Da Vinci kód sikerén akkorát, mint a nemrégen bejelentett bíborosi felháborodás. Azt ugyan nem tudni, hogy Tarscisio Bertone bíborosnak miért csak most, jó két évvel a könyv megjelenése után jutott eszébe tiltakozni, de tény, a felháborodott genovai érsek márciusi nyilatkozata még tovább srófolta Dan Brown művének eladott példányszámait.

Pedig a nagy tekintélyű egyházfi direkt felhívta az olaszok figyelmét arra, hogy ne olvassák, ne vegyék a könyvet, a katolikus könyvesboltok pedig ne is engedjék be üzlethelyiségükbe. Végül is ki látott már olyat, hogy valaki Buddháról, vagy Mohamedről írt volna hasonlóképpen?  A könyvben sűrűn emlegetett egyházi szervezetet, az Opus Deit egyszerűen gyilkossággal vádolja meg a szerző, ez sem maradhatott szó nélkül.

A reklám ősi törvénye érvényesülne valóban a diadalmenetben? Mármint az, hogy mindegy, mit beszélnek valamiről, csak szó legyen róla, ez a legjobb marketing?

Apropó marketing! Az író, Dan Brown szinte patikamérlegen mérte ki a könyv összetevőit. Legyen benne egy titok, kell hozzá némi misztikum, borzongás (amit ezúttal egy rovott múlttal bíró albínó szerzetes testesít meg), aztán némi halovány szerelmi szál, nyakon öntve a művészettörténet habos kakaójával, és egy jó adag krimifalatkával tálalva. Mindenből csak pontosan annyi, hogy ne utálkozhasson senki – így aztán a krimikedvelők azért vegyék meg, mert krimi, a krimiutálók pedig azért, mert nem is krimi.

Dan Brown esetében már valóban nem is művészetről, hanem ragyogó mesterségbeli tudásról kell beszélnünk. Amikor a vele készült interjúban arról faggatták, hogy könyve antikatolikus-e, egyszerűen annyit mondott: nem. És hozzátette: „Ez a könyv anti-bármi. Ez egy könyv. Amikor írtam a történetet, azon fáradoztam, hogy bizonyos szempontból fedezzem fel a kereszténység történetét, úgy, ahogy engem érdekelt.”

Titoknak egyszerű és mégis sokatmondó magyarázat. Fogadjuk el ezt, és annak a több millió olvasónak a voksát, akik kíváncsiak voltak Dan Brown felfedezőtúrájára az időben visszafelé. Könyve több hete vezeti a magyar sikerlistákat is, farvizén már három magyarázó kiadvány is beevezett a könyvesboltokba. Emberek ezrei veszik kezükbe újra, vagy életükben először Da Vinci albumait, hogy lássák, amiről a regényben olyan sok szó esik. És gondolom, az utazási irodák párizsi úticél-kínálatában most már Magyarországon is megjelenik a „Langdon-túra”, vagy akár a  „Kódmegfejtő párizsi hétvége”.

Egy könyv, amitől nem szabadulunk» Leonardo? Da Vinci!» Moziba megy a kód» Mi, és a Da Vinci kód» Amit tudni akartál róla»