Galaxis útikalauz stopposoknak

A könyvet, be kell vallanom, nem olvastam, az elsőfilmes Garth Jennings azonban olyan vicces, egyéni látásmódú és stílusú mozit rendezett belőle, hogy mindenképpen bepótolom.

Douglas könyvéről sokan mondták, hogy nyelvi bravúrjainak köszönhetően lényegében megfilmesíthetetlen, kizárólag olvasásra szánt darab. A videoklipek gyártásától indult Jennings azonban könnyedén megoldotta a problémát, méghozzá igencsak pofátlanul, ám annál frappánsabban: narrátort használt, a kötet a filmben pedig animációs betétek formájában jelenik meg, melynek egyes passzusai mintegy az eseményekre reflektálnak, és fennen hirdetik az igét, a mű leghíresebb sorát: „Ne ess pánikba!”





Annak, aki semmit sem tud az említett könyvről és annak adaptációjáról: Adams műve amolyan sci-fibe ágyazott társadalmi szatíra, számos, korunkra hajazó áthallással, így undorító bürokratákkal (vogonok), depressziós robottal (Marvin), no meg a hatalom kérdéseivel.

Amikor a történet fonalát felvesszük, hősünk, Arthur (Martin Freeman) házát éppen lebontani készül egy nagyvállalat, hogy bekötőutat építsen a helyére, és ugyanez a sajnálatos vég vár a galaxisban a Földre is, melyet szanálásra ítélt az űrtanács.





Arthurnak azonban szerencséje van, tudtán kívül összebarátkozott egy űrlakóval, Forddal (Mos Def), akivel miután hontalanná válik, bolygóról-bolygóra vándorol az űrben. A film amolyan sci-fi road movie, csak itt nem városról városra utaznak hőseink, hanem planétáról planétára, és a közlekedési eszközük sem egy ütött-kopott Ford, hanem egy szuperszonikus űrhajó.

Jennings nem félt a főszerepeket viszonylag ismeretlen színészekre osztani (Martin Freeman, Mos Def és a Trilliant alakító Zooey Deschanel), és láss csodát, ez semmit sem vont le a mozi élvezeti értékéből. Hőseink sztárgázsi nélkül is meggyőzően keresik az élet nagy kérdéseire adott válaszokat, melyek mindegyike amolyan Monthy Python-féle abszurd humorú megnyilatkozás, hogy csak az egyik kedvenc részemet idézzem: az élet értelme az istenként imádott szuperintelligens számítógép szerint: 42.

Ilyen és hasonló agyament poénokkal van teli a látványos mozi – nem vagyok hát meggyőződve róla, hogy mindenki élvezni fogja –, az egy-két üresjárattól eltekintve nekem azonban kellemes meglepetést okozott.

Rozi étvágya a film alatt:

A film hivatalos honlapja »