Az elveszett Paradicsom

Ulmarius | 2005. Július 28.
Akik eddig nem ismerték Bársony István írásait, elcsodálkozhatnak világlátásán, mûvészetén. A 150. születésnap alkalmából sokak összefogása révén jubileumi kiadás-sorozat indult útjára a közelmúltban.





Napjaink hírforrásai rendszeresen beszámolnak a természet „hír értékű” eseményeiről is. Ezek azonban – nem kis mértékben a híresztelők „jóvoltából” – rendszerint a szélsőségekről szólnak.

Pedig száz-százötven éve még nem csak így volt. Akkoriban akadt olyan tudósító is, aki széles olvasótáborával azt közölte, hogy ma reggel is felkelt, vagy este lenyugodott a Nap, szép csillagos volt az éjszaka, netán a Hold is megmutatta magát egy időre. No persze, a profán híreket szépen becsomagolta történésekbe, fel-felvillantva bennük a természet leheletnyi eseményeit, apró drámáit, és főleg nagy léptékű biztonságát-bizonyosságát, hogy továbbra is minden úgy lesz, ahogyan volt.

Ették-falták az emberek ezeket a maguk nemében páratlan, minden stilisztikai előzmény nélküli kis tudósításokat, és hiányolták, ha egyszer-másszor valamelyikük elmaradt.
A „tudósítót” Bársony Istvánnak hívták, aki a jogászkodást cserélte fel a vadászatra, a természet megfigyelésére, de mindenek előtt az írásra.

Ez év november 15-én lesz százötven éve annak, hogy a Székesfehérvár melletti Keresztesen (ma Sárkeresztes) megszületett. Apja gazdatiszt volt, tőle-mellette sajátította el a természetfigyelés minden csínját. Az írástudást viszont magamagától csiholta-kínlódta ki a tökéletesség szintjére.
Erről, az írásmesterségről is írt, hitvallásával együtt:

„Az elbeszélő irodalom alapja a képzelet. A természetfestésé az igazság. Ebben lehetetlen megmozdulni a természet ösmerete nélkül. A legköltőibb színezés is üressé válik, ha nem igaz…A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort sem írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg nem győződtem volna.”

Márpedig jó néhány sort leírt: az életmű folyamatban lévő összegyűjtése során eddig ezernél több írása került elő a régi lapokból.

A százötvenedik születésnap alkalmából sokak összefogása révén jubileumi kiadás-sorozat indult útjára a közelmúltban. Első köteteként „Az elveszett Paradicsom” című válogatás jelent meg. Akik eddig nem ismerték Bársony István írásait, elcsodálkozhatnak világlátásán, művészetén. Halk zene, szellősuhogás, madárének, vízcsobogás, éltető fény és melegség az, és mindez együttesen átölelő emberség, aminek oly’ nagy szükségét érezzünk megzavarodott világunkban.

 

Exit mobile version