Split, nem lehet eltéveszteni
Horvátország második legnagyobb városa
Horvátország második legnagyobb városa, de amikor először megpillantottam a panelházak végtelen sorát, arra gondoltam, hogy az útikönyvek biztos tévednek, vagy mi tévedtünk el nagyon: mögöttünk kopasz hegyek, előttünk lakótelep, a tengert csak a kikötő darui jelzik. Hol van az a nagyvilági város, amiről mások beszélnek?
A Centar táblát követve, a piac mellett, végül megérkeztünk a parti sétányra: Obala Narodnog Preporoda-ra, amit nem érdemes a térképen keresni, mert úgyis minden út oda vezet, nem lehet eltéveszteni. Mi is így jutottunk oda. Pálmafák, színes napernyők és
| Split legfőbb látványossága Diocletianus palotája |
Split legfőbb látványossága Diocletianus palotája, amelyet 1979-ben a világörökség részévé nyilvánítottak. A palotába vezető bronz kapu megbújik a különböző portékákat kínáló boltok között, de itt sem kell aggódni, mert végül úgyis észrevesszük, és ha nem, akkor a szűk sikátorok között sétálva biztosan találunk másik bejáratot is. Ez a palota a világ legjobb állapotban megmaradt római emléke: hatalmas lépcsők, magas és díszes oszlopok, óriási Dóm, éjfekete szfinx.
| Split, nem lehet eltéveszteni |
Félelmetes és egyben lenyűgöző az erőteljesen gesztikuláló Grgur Ninski szobra. A hét méter magas szobor öregujját fényesre koptatta a sok simogató kéz, amelyek tulajdonosai kívánságaik teljesülésében reménykedtek. De nem a láb a legmókásabb látványosság, hanem egy kéz: szemfüles városnézők észrevehetik a figyisz-vízköpőt, amire rendkívül büszke voltam, amikor felfedeztem.
| A város tenger felőli részén a Kamerlengo Erőd magasodik |
Trogirban másként lüktet az élet, mint Splitben. Komótosabban és erősebben. Reggel horvát szótól hangos az utca. Az itt lakók az utcán beszélgetnek és ahol este még turisták zajongtak, most horvát férfiak kávéznak. Délután kíváncsi szemek fürkészik a szűk utcákat és a zsalus ablakokat, éjszaka disco zenétől hangos a parti sétány. Az óváros fehér házai éles kontrasztban állnak a kék tengerrel és a zöld pálmafákkal. Szűk sikátorok vezetnek a Szent Lőrinc-katedrálishoz, az Óratoronyhoz és síremlékhez, és a városházához. Az óvárost 1997-ben a világörökség részévé nyilvánították. A város tenger felőli részén a Kamerlengo Erőd magasodik
Bár a zöldségpiacon (a buszpályaudvarral átellenben az út másik oldalán) reggeltől estig lehet fügét, padlizsánt, paradicsomot, szőlőt venni, a reggeli piac hangulata feledteti a korai kelést. Sőt az út másik oldalán igazi halpiacra bukkantam. (Nem, nem volt büdös) Rákok és különböző halak ejtettek ámulatba, a legtöbbjének a nevét sem tudtam, nem hogy az elkészítését, de elhatároztam, legközelebb egy jó serpenyővel és néhány recepttel indulok útnak.
| Trogir, szerelem első látásra |
Trogirból egy híd vezet Èlovo szigetére, ahol kemping, rengeteg kiadó szoba, fehér kavicsos tengerpart várja a napfürdőzőket. A sziget déli részén kővel kirakott sétálóút vezet a part mentén. Egyik oldalt illatos fenyők, másik oldalt fehér sziklák, amelyet újra és újra hullámok ostromolnak.
| Igazi halpiac |
Egyrészt a dugó – és most nem a horvát borokat lezáró szerkezetre gondolok -, hanem a közlekedési káoszra. Reggel fél nyolc után csak lépésben lehet haladni és a későn kelőkre Torgir és Split környékén is több órás araszolás vár. Van viszont hajó, ami óránként közlekedik pl. Trogir és Okrug Gornji között – felnőttnek 10 kuna, gyereknek 5 – és nem csak az idegeknek kellemes, hanem kalandnak sem utolsó. A menetrendet nem érdemes kicentizni, mert a horvát pasik igen lazán veszik a pontos időt, de kedélyesen visszaintegetnek a parton hoppon maradóknak.
Legalább egyszer meg kell kóstolni az ajvárt (sültpaprika krém, hihetetlenül finom) és érdemes enni csevapot, fügét, gránátalmát, rizses csokit, bár én az olívás krémsajtot, a dalmát sonkát, a túrós bureket, az összes kenyérfélét, beleértve a cukros kiflit, és a lágy kecskesajtot szerettem a legjobban.
| Tipp: Útikönyv ajánlataink |
| Horvátország 2005-2006 » Horvátország – Lonely Planet sorozat » |