The Corporation – A pénz hatalma

Eldobott gyeplő

A film valós problémára hívja fel a figyelmet: a nagyvállalatok gyakran hazudnak, kizsákmányolják a dolgozóikat valamint a természetet, és a gazdasági érdekek gyakran felülírják a lelkiismeret szavát. Az üzenet hitelességét azonban veszélyezteti, hogy a filmben nyüzsögnek a tárgyi tévedések, történelmi ferdítések, meg a propagandista megszólalások. Nem nélkülözi a szájbarágós, hatásvadász megoldásokat sem, miközben megfeddi és elítéli a gyermekagyat átmosó reklámok készítőit. Bort iszik, de vizet prédikál, ráadásul ostoba fajankóként kezeli a nézőt. Nehéz egy ilyen felütésből jól kijönni. A The Corporationnak is csak mérsékelten sikerül, viszont célját eléri, hiszen elgondolkoztat.

Spanyolviasz

A nagyszabású dokumentumfilm forgatása hat évig tartott, a riportok mellett felhasználtak hozzá tévés reklámokat, másodvonalbeli mozifilmekből való jeleneteket és vállalati propagandafilmeket is.

Fanyar mosollyal nézzük itt Kelet-Európában ezt a – szándékát tekintve – dokumentumfilmet. A kapitalizmus igazságtalanságaira, az egész világot behálózó multinacionális cégek hatalmának letörésére kínált megoldás igencsak ismerős: a tulajdon legyen közös, a nép (munkásosztály) vegye kezébe a hatalmat, valamint az állam, mint etikus és mértékadó felügyelet, határozza meg a gazdasági eseményeket. Amerika láthatóan a vesztébe rohan, de mi azt is tudjuk, hogy a kommunizmus sem élhető.

A több mint 40 megszólaltatott interjúalany – vezérigazgatók, brókerek, tőzsdeguruk és ipari kémek – közt ott vannak a Pfizer, a Goodyear Tire, a Royal Dutch Shell (a világ második legnagyobb energiatársasága), a Burson Marsteller (vezető PR világcég) és az IBM számítógép-óriás első számú vezetői, továbbá hangot kap Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász, Vandana Shiva indiai fizikus és környezetvédô aktivista, Noam Chomsky, médiakritikus és a Massachusetts Institute of Technology nyelvész professzora, Naomi Klein globalizációkritikus író, és a dokumentumfilmes Michael Moore.

A film néhol az unalmasság határát súrolja, de Ray C. Anderson (elnök-vezérigazgató a világ legnagyobb szőnyeggyártó vállalatánál) elképzelései üdítő józanságról tanúskodnak, és végre nem egy láthatatlan szörnnyel hadakozik, hanem megmutatja az egyéni felelősségvállalás fontosságát és az élhető, fenntartható jövő kialakításának első lépéseit.


Hurrá, repülünk!

Néhány balga annak idején azt hitte, repül, amikor a hegytetőről elrugaszkodott, pedig zuhant, csak még nem látta a földet. Ugyanez a hamis illúzió igaz a nagyvállalatokra és a „lázadóra” is.

A nagyvállalatok támadhatóak, sőt a támadások többsége mögött valós problémák húzódnak, de addig nem születik hatékony megoldás, amíg szellemeket kergetünk, szidjuk a nagyvállalatokat, miközben vásárlóik vagyunk.





Milyen cipő van rajtad? Elgondolkoztál egy pillanatig is, hol készült, mennyit kapott érte, aki készítette? Elméláztál egy pillanatig is azon, kinek adod a pénzed? A vállalatok mohósága az emberi mohóság nyomában jár. A filmben elképesztő, megdöbbentő történeteket láthatunk, amelyekről ha lebontjuk a színes papírt, amibe csomagolták, kénytelenek leszünk újraértékelni világképünket.

Rendezte: Mark Achbar és Jennifer Abbott

Kapcsolódó fórum »