A lemez hangulata a csapat korai időszakát hozza vissza, olyan konkrét slágerek képében, mint az elsőként kislemezre kimásolt Precious, vagy a lehetséges rádiós játszási lista tuti befutója, a Lilian, vagy a Suffer Well.
Egyedül Martin Gore hangja az, amivel nem vagyok igazán megbékélve (mert ugyan szenzációs zeneszerző, sőt, egyes szakértők szerint ő a Depeche Mode maga), ilyen hanggal nem feltétlen szerencsés szólót énekelni, ahogy testnevelés tanárom mondta volt anno húzzon hátra a vokálba.
De a lényeg, hogy a cucc egyben van, működik, sőt olyannyira, hogy – bár a Precious klipje fű alatt idő előtt kikerült anno a világhálóra – nemcsak itthon, de még az Államokban is rekordgyorsasággal keltek el a jegyek, úgy, hogy a jónépnek halvány segédfogalma sem volt az új D.M. lemezének tartalmáról.
Kiegyensúlyozottság, és éteri nyugalom árad a Playing Angelből, bár nem az a fajta, mint ami elődjeit az Excitert, és az Ultrát jellemzi.
Javallott zene hideg téli estékre, a limitált kiadású dvd mellékletes verzióban meg pláne. És ha szerencsénk van, a 2006 júniusi Puskás Ferenc Stadion-beli koncertre még kaphatunk jegyet. Addig is játsszunk angyalt.