| Pécsi Ildikó |
Mert persze a világ- és Európa-bajnokságok alkalmával is összegyűlik a Szűcs família, és Pécsi Ildikó rutinos focista feleségként – már szakszemmel nézi végig a mérkőzéseket.
– Mondhatnám azt is, hogy ilyenkor felbolydul a család élete, de ez nem igaz, mert gyakorlatilag harmincöt éve a foci bűvöletében élünk Lajossal meséli a művésznő. Amikor a férjem focizott, igyekeztem minden mérkőzését megnézni, a legnagyobb szurkolója voltam. Ha a válogatott játszott, rohantam a metróhoz, hogy időben odaérjek a Népstadionba, nem akartam lemaradni a mérkőzés egyetlen pillanatáról sem.
– Árulja el, könnyű élete van a focista feleségeknek?
– Ma már nem hiszem, hogy olyan könnyű volna. Abban az időben Lajos csak néhány hetet volt edzőtáborban egy-egy világverseny előtt, így nem kellett sokat nélkülöznünk egymást. Az életünk a szerda, szombat és a szerda, vasárnap jegyében zajlott, általában ekkor játszották a mérkőzéseket, és valahogy mindig nagyon szépen össze tudtuk igazítani a mindennapjainkat. Ráadásul Lajosék generációja nagyon sikeres volt. Szerettem őt hazavárni egy-egy győztes torna, mérkőzés után.
– Mint említette a mérkőzéseket általában együtt nézik. Gondolom, egy focista feleségnek más meglátásai vannak egy-egy meccs kapcsán, mint általában a nőknek.
– Lajos mellett sokat tanultam. Persze a tudásom a régi idők focijából fakad, így ma már nem tudom megmondani, hogy milyen felállásban, milyen taktikával játszanak a csapatok. Sőt, az összeállításokat sem fújom. Akkoriban hosszú éveken át ugyanaz a tizenegy játékos futott ki a pályára a válogatottban vagy a Ferencvárosban. Ma már meccsről meccsre változik a kép.
– Megmondom őszintén, nincs. Én színészemberként nem csapatokhoz, hanem egyéniségekhez, karakterekhez vonzódom. Most például Ronaldinho a kedvencem, éppen ezért a braziloknak drukkolok majd. Azt hiszem, Lajosnak sincsenek favoritjai, ő az adott mérkőzésen dönti el, hogy éppen melyik csapatnak szurkol.
– Most már három férfi társaságában nézheti a mérkőzéseket, hiszen a fia mellett az unokája is ott ül önökkel a képernyő előtt. A három férfi szokott vitatkozni egy-egy szituáción, gólon, szabálytalanságon?
– Nem különösebben. Inkább szakértenek. Nagyon szeretem hallgatni a meglátásaikat, és jó látni, hogy egy-egy helyzetből fakadóan ők már percekkel korábban tudják, hogy mi történik majd a pályán. Nagyon profik. A fiamnak volt kitől tanulnia Egyébként ő már totyogós korában világversenyt nézett, hiszen amikor Lajosék a müncheni olimpián vettek részt őt is odaültettük a tévé elé. Igaz, hiába mondtuk neki, hogy ott van apa, nem sokat fogott fel az egészből. Csak nézte, nézte a képernyőn a tizenegy rohangáló emberkét, majd egy idő után megunta, ráütött a tévére és csak annyit mondott: Dádá papa!