Nem hasonlít más európai nagyvárosokra, a turisták sem úgy turisták itt mint másutt, így egészen különös kaland a mászkálás: egyszerre érzem magam helyinek és látogatónak. Végtelenül lazának tűnik minden, jól megfér egymás mellett bármilyen hovatartozás, és ettől elképesztően színessé válik a városkép. Talán Angliából érkező barátom fogalmazta meg a legjobban a benyomásait, mikor a helyiekről azt mondta: ezek az emberek csak úgy lebegnek. És nem a könnyűdrogokra gondolt…
| Hihetetlen szín- és formaorgia ejti zavarba a tulipánok szerelmeseit… |
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy Amszterdam felett átláthatatlan marihuána-felhő ül, és az is naív elképzelés, hogy a városban mindenki vigyorgós mámorban fetreng. Tény azonban, hogy aki módosult tudatállapotra vágyik, az szinte minden sarkon találhat coffeshopot. Ezek a műintézmények annyiban különböznek a hagyományos kocsmáktól, hogy más a füst szaga, külön árlapon szerepel a mágikus választék, és jobb helyeken korrekt, többnyelvű használati utasítást és kockázati tájékoztatót is adnak a sodort spangli, a varázsgomba, vagy a vicces süti mellé.
A marihuána mára éppannyira jelképnövénye Hollandiának, mint a tulipán. Igaz, a tulipán soha sehol nem volt illegális, de ahogy most a fű, az 1600-as években a hagymás dísznövény volt errefelé nagy divatban. Egy időben egy egész ház árát is elkérték egy-egy különlegesebb tulipánhagymáért, mára szerencsére jóval kevesebb pénzből is megúszhatjuk, ha a Virágpiacra látogatunk, ahol hihetetlen szín- és formaorgia ejti zavarba a gyönyörű növények kedvelőit.
Piaci körkép
Különösen üdítő dolog, hogy Amszterdamban a patinás Magna Plazán kívül nincsenek nagy bevásárlóközpontok, csak kisebb üzletek és rengeteg szabadtéri stand. Ha a Virágpiacon kigyönyörködtük magunkat, majdnem találomra indulhatunk tovább bármerre, piacokba és kirakodóvásárokba biztos belebotlunk.
| Virágok, kelmék, sajtok, halak – mind megtalálod az Albert Cuyp piacon |
Részeg házak,vízilakok
A holland nyelv sokak szerint úgy alakult ki, hogy részeg angol matrózok megpróbáltak németül beszélni. Nos, első látásra azt hihetnénk, hogy itt hajdan az építészek és a kőművesek sem voltak teljesen szomjasak; az egyébként gyönyörű állapotú, többszáz éves házak nagy részének alig van függőleges oldala, jobbra-balra, előre-hátra dőlnek, egymásra támaszkodnak. A jellemzően nagyon keskeny épületek valójában azért dülöngélnek, mert a csatornák vize alámosta őket, és igen kótyagos élmény bármelyikben lakni, mert a belső falak sem állnak egyenesen.
További két jellemzője a házaknak, hogy az ablakokon nemigen látni függönyöket, illetve hogy a homlokzatokról a magasban mindenütt kampós gerendák nyúlnak az utca fölé. Előbbire az amszterdamiak nyíltsága a magyarázat, utóbbira pedig az, hogy a rendkívül szűk lépcsőházakban esélytelen bármilyen bútort felcipelni a meredek lépcsőkön, a költözködést tehát kívülről kell megoldani.
| Ha tengernyi sok pénzem lenne, egy lakóhajóra pályáznék… |
Bár tetszenek ezek a részeg házak, ha tengernyi sok pénzem lenne, inkább egy lakóhajóra pályáznék. A csatornák partjainál ringatózó vidám uszálylakások teraszain elférnek a kiskertek is, ráadásul mindig választhatnék, hogy aznap szárazföldi vagy vízi úton közelítsem-e meg úticélom.
Kerekeken, csónakokon…
Amszterdamban az élet egy folyamatos Critical Mass: ennyi bringa és kerékpáros láttán szinte meglepő, hogy van igény a tömegközlekedési eszközökre is. Az ősöregnek tetsző bicikliken vígan kerekeznek idősek és fiatalok, sportosan, kosárral megpakolva és elegánsan öltözve egyaránt, saját járgány híján pedig sokan közlekednek úgy, mint én: a csomagtartón ülve, le-leugrálva a komolyabb emelkedőknél.
Az Amstel folyó által táplált csatornákon, hollandul grachtokon is egész nap nagy a forgalom, jönnek-mennek a kis és nagy hajók. A magáncsónakok szabadidős szigetként is jól működnek, elfér rajtuk a baráti társaság mellett a grillsütő, a napernyő és a tévé is, így egész napokat lehet kirándulni a vízen. Aki megirigyli ezt a programot, és alternatív városnézésre szottyan kedve, bérelt vízibiciklivel bolyonghat a városban, míg a klasszikus megoldások kedvelői a remekül kiépített villamoshálózaton juthatnak el könnyedén bárhová.
| Vondelpark – zöld gyep csábít egy kis heverészésre… |
Bárhová
Nem tudtam megszámolni, de állítólag ötven híd köti össze az Amszterdamot alkotó kilencven kis szigetet. Tájékozódni egyszerű, eltévedni mégis könnyű, hiszen minden utcasarok több új, egyformán vonzó lehetőséget kínál, és aztán az ember már azt se tudja, hol jár. A kínai negyedben a kifőzdék közt buddhista szentély áll; a vöröslámpás negyedben a szexshopok villódzó neonjainak fényében kelletik magukat a hivatásos lányok egy szál bugyiban a kirakatokban; a Dam téren galambok és mutatványosok között vezet az út a Királyi Palota vagy Madame Tussaud viaszmúzeuma felé; a másik központi téren, a Leidsepleinen félmeztelen kötéltáncossal is találkozhatunk; a Jordaanban kellemes teraszokon kávézhatunk a csatornapartokon; az óriási Vondelparkban vagy a Rijksmuseumnál zöld gyep csábít egy kis heverészésre és aztán az egészet muszáj esti kivilágításban újra körbejárni.
Na és a kultúra?
Éves átlagban Amszterdamban jóval több csapadék esik, mint Londonban, de nekem sikerült igazi nyári időt kifognom. Minden terv nélkül kóboroltam a csatornák közt, élveztem a szabad napokat, és átmenetileg elegánsan elfeledkeztem a művelődésről, még a szexmúzeumba se mentem be, de nem bánom. Tervbe vett következő, téli amszterdami látogatásomra Van Gogh, Rembrandt, a Rijksmuseum, az Anna Frank-ház, a sör-játszóház és a többi kimaradt látnivaló az indok. Az ezt követő útra jó magyarázat lesz majd a tulipánvirágzás és a Királynő Napján a tarkabarka karnevál, és az se baj, ha a további látogatásokat már nem tudom hasonló észérvekkel igazolni. Amszterdam egyszerűen olyan hely, ahová újra és újra visszavágyik az ember.
| A Rijksmuseum |