Az európai szőrtelenítés története az ókori Görögországig és Rómáig nyúlik vissza. A római asszonyok már akkor csipesszel szedték ki a szemöldöküket.
A tizenötödik század végén a nők a szemöldökük és a halántékuk szőrszálait távolították el. A sok létező módszer közül a legelterjedtebb a tojáshéj darabokból, ecetből és macskaürülékből összeállított keverék volt. A következő eszközt kicsit később találták fel, és egészen az 1940-es évekig használták: egy közönséges smirglihez hasonló anyagból készült kesztyűvel dörzsölték le a szőrt testükről.
A kémiai epilálószerek az 1940-es években nyertek teret Amerikában, míg a hideggyanta csíkok az 1970-es években jelentek meg. 1915-ben a Gillette
A huszadik század második fele, és a huszonegyedik század már jóval több szőrtelenítési lehetőséggel rukkolt elő, így a szőrszál gyökerébe bevezetett tűvel járó elektrolízis, valamint a lézeres beavatkozások is elterjedtek.
Ám e költséges eljárások mellett létezik egy módszer, amit minden nő megengedhet magának! Nem kell rá sokat költenie, hiszen otthon, kényelmesen és gyorsan eltávolíthatja a nem kívánt szőrzetet – egy epilátorral. Ez a kisméretű elektromos készülék évről évre megújul, hogy megfeleljen a nők folyamatosan változó, magas elvárásainak.