A Szent István park melletti kávéházba beszéltük meg a kettős interjút, közel Mari otthonához, hogy pici lányához hamar hazaérhessen. Kettejük közül ő ért oda elsőként. Minden szem felé fordult, amikor az asztalok között közeledett. Utána is láttam, folyvást éreztem a vendégek kíváncsi tekintetét. És még csak ezután futott be Eszter…
Elnézést kért a késésért, meglehetős hangosan. Nyomában egy középkorú hölgy loholt, valósággal lehámozta róla elegáns bundáját, mondván, ő a ruhatáros, s most elviszi a többi kabát mellé. A beszélgetésünk alatt végig azon szorongtam, valóban ruhatáros volt-e a hölgy, meglesz-e majd az a bunda.
Akárhogy is, végre kezdődhetett az interjú. Takács Mari és Tamási Eszter egy asztalnál, kivételesen kamerák nélkül. Az elsők. A kezdetekről.
Eszter azzal kezdte, hogy Mari már akkor is gyönyörű volt. Neki viszont úgy érezte napról napra bizonyítania kell. Verseny? Higgyem el, mindkettejüknek jót tett. Sok alkalmuk lett volna féltékenykedni egymásra, mégis, semmi betartás, semmi ellendrukk.
Történelmi tény: legelső szereplésekor Eszter helyett egy operatőr kolléga ugrott be, ő mondta el szövege bevezető részét. Elkésett akkor is, túl hosszan vasalgatta saját gyártmányú blúzát.
Igaz is, a ruhák! Mari érettségire készült alkalmi öltözékben debütált. Később fölöttébb változatosan mutatkoztak: kardigán, pulóver, pulóver, kardigán, blúz, egyik nap az eleje, másik nap a hátulja, mindig máshol megtűzve. Némi operatőri segédlettel papírcsíkokat ragasztottak a ruhákra. Enyhén zörögtek adás közben.
Na és a bakancs! nevetett Mari. Nemrég, archív felvételen lupéval sikerült fölfedeznem lábamon. Tudja, akkor még Szigetszentmiklósról jártam be. Sokszor hajnalban indultam, és az utolsó vonattal érkeztem vissza. Közel az állomáshoz volt egy külön bejáratú bokrom, ahol elegáns tévécipőmet őriztem. Villámgyors váltás reggel, este, bakancsról cipőre, cipőről bakancsra. Aznap elmaradt. Talán az idő sürgetett, vagy a Szabadság-hegyi terepviszonyok ijesztgettek.
Az első tévéstúdiót ugyanis ott fönn a hegyen, egy szuterénben rendezték be. Néha beázott, olyankor esernyő oltalmában dolgoztak.
Eszter első fegyelmije is ide kötődött. Késésért kapta, mellesleg igazságtalanul, hóakadály jött közbe. Egyhavi képernyő-elvonókúra…
Az emlékek felidézése az április 4-én megjelenő Nők Lapja Nosztalgia rovatában folytatódik!