A jövõd a tét

A 13 éves árva csodagyerek, Lewis élete nem könnyű: annyira zseni, hogy senki nem meri örökbefogadni, bár ezt ő igazán nem is bánja; leginkább a saját mamáját szeretné megtalálni. Megalkotja emiatt legújabb és legfantasztikusabb találmányát, az Emlékszkennert, ám a feltalálóverseny napján nem csak a gép bemutatása okoz izgalmakat. Megjelenik Wilbur Robinson, egy fiú a jövőből, aki figyelmezteti Lewist, hogy találmányát valaki meg akarja szerezni – és valóban: a hirtelen felbukkanó, ördögi Kalapos Úr el is lopja a gépet. Még jó, hogy Wilbur időgéppel érkezett, így elviheti magával Lewist is a jövőbe, hogy visszaszerezzék az Emlékszkennert, ami nélkül Wilbur talán meg sem születik.

Amit gyermeki fantázia csak kitalálhat, az mind természetes és hétköznapi ebben a meseien vonzó, pasztellszínű jövőben, a hab a tortán pedig az igencsak kiterjed Robinson-família lököttsége. Házukban a kajacsata a vacsora megszokott része, a lakáj egy polip, anya öltönyös békákat tanít énekelni (szorgos mozilátogatók már találkozhattak ezekkel a muzikális lényekkel, amint azt dalolják a filmek előtt, hogy a mobilokat kéretik kikapcsolni), de van a családban például intergalaktikus pizzafutár és háztartási családtag-robot is. Kicsit mindegyikük ismerős, és minden furcsaságuk ellenére egy igazán szeretetteljes társaságot alkotnak együtt – titokban mindenki ilyen jövőt és családot szeretne magának. Lewis is köztük maradna szívesen, de még egy kicsit ide-oda kell ugrálnia az időben, hogy elrendezze a kulcsfontosságú Emlékszkenner sorsát, és fény derüljön a Robinson család titkára is.





A hagyományos mesékben megszokott Jó és Rossz egyszerűen követhető párharcát ebben a sztoriban kissé megbonyolítják az alternatív valóság jelenetei és a történet időbeli csűrcsavarjai. Az összekuszált idősíkok ellenére mégis elég jól követhető és átélhető a cselekmény, talán a karaktereknek és a színvilágnak köszönhetően. Lehet félni a gonosztól, mert néha ugyan nevetséges és sajnálatra méltó, de csúf, félelmet keltő dolgokat művel a repkedő kalapok segítségével, és olyan sötét, mint az a jövő, ami rajta múlt volna. Lehet drukkolni Lewisnak, mert merünk bízni az eszében és a kitartásában, és nagyon lehet szeretni az ütődött rokonság minden tagját, mert kedves és vicces figurák. Az alkotók talán kicsit túlzásba vitték a lelkesítőnek – és fő mondanivalónak – szánt „tovább, előre” szlogen sulykolását, de ki tudja: ha most lennék határtalan fantáziájú, ábrándokkal teli tízéves, akinek fejében nyüzsögnek a megvalósításra váró fantasztikus ötletek, lehet, hogy valóban kitartásra sarkallna a film. És a felnőttek helyében ezért nagyon irigykednék magamra.






A film eredeti címe: Meet the Robinsons

Magyarországi bemutató: 2007. április 5.

Eredeti honlap »

Magyar nyelvű honlap »

Rendezte: Stephen J. Anderson

Írta: William Joyce és Michelle Bochner