Mindenkinek van egy titka

Melyiket a három közül?

A krimiben az a legjobb és egyben legizgalmasabb, hogy az igazságról fokról fokra foszlik le a hazugság, és a végén minden apróságnak megvan a maga helye. Semmi sem lóg ki és semmi sem felesleges, minden a helyére kerül, amikor Sherlock Holmes, Poirot vagy Miss Marple magyarázza el az összefüggéseket.

A Vadidegen című film forgatókönyvírói – név szerint Todd Komarnicki és Jon Bokenkamp – nem fektettek ilyen nagy hangsúlyt a következetességre. Összeeszkábáltak egy történetet, majd írtak hozzá több befejezést, és hármat le is forgattak. Arról sajna nem szólnak a pletykák, hogy mi alapján választották ki a mozikba került csattanót, csak remélni tudom, hogy nem dobókockával.

Tulajdonképpen a film vége jó. Meglepő és elgondolkoztató, viszont hiányzik előtte az eseménysor, az, ahogyan az apró részletek egyetlen nagy rendszerré állnak össze. A néző végig úgy jár, mint a három tudós, akik egy-egy lyukon vizsgálnak valamit, majd amikor mindegyikőjük meggyőződik a saját igazáról – ez egy fekete, nedves pötty; egy nagy, fekete, szőrös valami; egy hosszú, tekergőző valami –, akkor megmutatják nekik a macskát. Tessék, nem kell itt gondolkozni, egymáshoz illeszteni a mozaikokat, egyszerűen itt a megoldás, sőt lazán még illik is az eddig látottakhoz. A macska esetében ez bocsánatos bűn, viszont a Vadidegen éppen ezért lesz egy átlagos, középszerű mozi. Hiányzik a feszes történet, az utolsó kézmozdulatig kidolgozott forgatókönyv.

Bruce Willis mosolya, Halle Berry teste

A jó befejezés előtt megnézhetünk egy zagyvalékos filmet. Ro (Halle Berry) oknyomozó újságírót alakít, akinek fegyverhordozója és segítője az informatikában jártas Miles (Giovanni Ribisi). Amikor Ro barátnőjét holtan találják, az éppen munkanélkülivé vált Ro nyomozni kezd a gyilkos után, és a szálak Harrison Hill (Bruce Willis) reklámguruhoz vezetnek. Eddig tiszta is lenne a történet, de innen kezd minden egyre nagyobb katyvasszá formálódni. Harrison üzleti ügyeit a konkurencia kémei lesik. Falja a nőket, viszont felesége meglehetősen féltékeny. A segítőkész Milesről kiderül, hogy rajong Róért és viszonya volt Ro barátnőjével, akárcsak Ro expasijának. Rónak meg valamilyen nagy és sötét titok van a múltjában. Kilencven perc toporgás.

Minél több telik el a játékidőből, annál zavarosabb a történet, mindenki ugyanannyira lehet bűnös, mint ártatlan, és egy idő után már bele is törődtem, hogy nem látom át a történetet – azt méregettem, hogy ilyen idősen még mindig megnyerő Bruce mosolya, és Halle Berryn nem fog az idő, dögös nő, a pasiknak már érte érdemes eljönni a filmre –, amikor hirtelen jött a csattanó. Csípett és meglepett. Nem az izgalmas mozi miatt állt fel minden piheszál a hátamon – nem is volt olyan izgalmas –, hanem az utolsó, elpöckölt gondolat miatt. Azt sajnáltam a legjobban, hogy nem itt kezdődött, hanem itt ért véget a film.

Jó hír a Helyszínelők és Warrick Brown rajongóinak, hogy Gary Dourdan aprócska szerepet kapott a Vadidegen című filmben. Ő alakítja Ro (Halle Berry) expasiját, és annak rendje és módja szerint felmelegítik kapcsolatukat.

Főszereplők:
• Halle Berry
• Bruce Willis
• Gary Dourdan
• Giovanni Ribisi

Rendezte: James Foley

Eredeti cím: Perfect Stranger

Hivatalos honlap »