Cornwall, az angol Riviéra

Lausek Esther | 2007. Szeptember 12.
Arany homokos tengerpart, azúr öböl, hullámlovagló szörfösök, az óceán vizét bearanyozó naplemente – aligha találnánk olyan embert, akinek ennyi giccsrõl a ködös Albion jutna eszébe. Pedig Anglia délnyugati csücske valódi fürdõparadicsom – angol módra.

Utazás: A nehézkes tömegközlekedés miatt Cornwallt mindenképpen kocsival érdemes felkeresni. Bármelyik londoni repülőtéren vagy a városban is bérelhetünk autót, kb. 30 fontért naponta, a benzin ára Angliában jelenleg valamivel kevesebb mint egy font literenként. London belvárosából 5-6 óra alatt juthatunk el a tőle 285 mérföldre (460 km-re) fekvő Penzance-ba vagy St. Ivesbe, ahonnan könnyű napi túrákat tehetünk a megyében. A londoni indulásunktól számítva mi öt nap alatt mintegy 1200 km-t jártunk be, benzinre valamivel több mint 80 fontot költöttünk.

Bár kicsi az esélye, hogy a néhány napos Cornwall-túra megúszható kiadós eső vagy ködös reggel nélkül, a szél pedig kifejezetten csípős, a tengervíz hideg, azért a brit családoknak mégiscsak ez a legkedveltebb hazai nyaralóhelyük.
Csíkos szélfogókkal és a homokba cövekelt sátrakkal telepednek ki a tengerpartra, a fázósabbak szörfruhába bújnak, és máris a hullámok közé vetik magukat.

Amíg nem jön a dagály, a strandolók tarka tömege lepi el a partszakaszt, aztán délután 5-6 körül mindenki a hóna alá kapja a cókmókját, felvonul az öbölből, és visszaadja a tájat az elemeknek. Amikor a partot körülölelő vörös sziklaalakzatokat fehér habok kezdik nyaldosni, már sehol egy lélek. Csak a sirályok vijjognak, és küzdenek a varjakkal a levegőben.

Strandolás angol módra

 

Cornwall Anglia legszegényebb, de talán épp ezért kétségkívül legszebb megyéje. Egy apró csücsök a térképen, amiről mintha megfelejtkezett volna ez a világokat meghódító, gazdag ország. Mesés partszakaszain 431 kilométeren keresztül kacskaringózik a délnyugati túraútvonal, amely gyakorlatilag végigvezet az összes fontos látványosságon. Az út minden szakasza kellemes sétával bejárható, a nehezebb emelkedőket pedig elfeledteti a végtelen horizonton elnyúló szirtek, a buja kertek és az apró, nádtetős kunyhókkal pöttyözött halászfalvak látványa.

A tintageli régi postahivatal

A gyaloglásnál persze van kényelmesebb megoldás is. A híresebb partszakaszok, falvak és strandok felett parkoló várja az autóval érkezőket, 2-3 fontért akár egész napra otthagyhatjuk a járgányt. A helyi buszokat nem ajánlom. Bár a környék halászaival és parasztasszonyaival így könnyebb szóba elegyedni, de az egyik helyről eljutni a másikba kész tortúra.
Cornwallban és a szomszédos Devonban mintegy 100 különböző busztársaság működik, a járatok menetrendjeinek az összehangolása azonban nem az erősségük. Ha az ember nem vigyáz, átszálláskor nem mindig talál aznapra csatlakozást. Éjszakázni az olcsóbb ifjúsági szállókban 15-20 fontért lehet, de az ágyakat általában jó előre lefoglalják a nagy létszámú túracsoportok. A panziókban a szobák ára személyenként súrolja a 30 fontot. De ha már autót bérelünk, akkor abban bőven elfér egy sátor is. Szóval irány a kemping!

Kempingezés a Widemouth-öböl fölött

Bár az angolok hosszú hétvégéiken sáskahadként szállják meg az egész megyét, és ilyenkor nem árt a sátorhelyeket előre lefoglalni (ez plusz 2-3 fontot jelent fejenként), általában az egész part mentén könnyűszerrel találni jól felszerelt és csodálatos kilátást nyújtó kempingeket 6-10 fontért. A sirályok hajnali zsivaja benne van az árban, és ha valaki kint felejt éjszakára egy kis elemózsiát, előszeretettel csinálnak disznóólat a sátor környékéből.

TOP 7 látnivaló

1. Tintagel vára
2. St. Michael’s Mount
3. Bedruthan Steps
4. St. Ives
5. Kynance Cove
6. Minack Színház
7. Eden Project

Az északi partszakasz hajóroncsokkal, misztikummal és legendákkal teli vadregényes vidék. Tintagel szélén, mesébe illő környezetben egy 13. századi vár romjai kápráztatják el az embert – állítólag itt állt a legendás Arthur király erődje. Valamivel délebbre érdemes megállni Bedruthan Stepsnél, ahol libasorban magasodnak ki a hatalmas sziklaszigetek. Dagálykor a tengerből, apálykor pedig a vöröses homokból. Ez a látvány az egész északi partra jellemző: 20-30 méteres sziklák váltakoznak hosszan elnyúló, homokos strandokkal. Errefelé található a szörfösök paradicsoma, a Fistral Beach, valamint Newquay városa, ahol azok sem unatkoznak, akik nem érik be a természetben való gyönyörködéssel. Éjszakai szórakozóhelyek, üzletek, kávézók gondoskodnak egy kis városi nyüzsgésről, de az ember befizethet egy nyílt vízi horgásztúrára, elmehet állatkertbe vagy vízi vidámparkba is, ha kalandra vágyik.

A délebbre fekvő St. Ives halászváros nem kevésbé népszerű, mégis nyugodtabbnak tűnik – mintha megállt volna az idő. Macskaköves szűk utcácskái merészen kanyarognak fel a hegyre, apró ablakos házikóiban helyi specialitásokat árulnak a turistáknak: darált hússal és krumplival töltött ropogós cornish pastyt, a tejszínes vajhoz hasonló clotted creamet vagy az abból készülő tejkaramellát, a fudge-ot. Az igazán ínyencek nem hagyhatják ki a tengeri ételeket sem, esős délutánon pedig feltétlenül üljünk be valamelyik hangulatos teázóba, és fogyasszunk el egy igazi cornish cream tea-t, eperlekvárral és clotted creammel megkent édes pogácsát, azaz scone-t, amit forró tejes teával öblíthetünk.

Tintagel vára

 

Akár az északi part utolsó állomásának is tekinthetjük Land’s Endet, Anglia legnyugatibb pontját. Aki kicsit félrevonul az itt felhúzott óriási szórakoztató- és bevásárlókomplexumtól, és tesz néhány métert a túraútvonalon, valóban a világ végén érzi magát. A szögletes sziklaoszlopok között háborog az Atlanti-óceán, a horizont a végtelenségig tágul, a messzeségben valahol ott van Kanada.

Land’s End

 

Cornwall déli partjáról azt mondják, passzívabb, unalmasabb, nekem mégis ez lett a szívem csücske. A rikító zöld pázsittal, a megye jelképévé vált virágokkal, lila korni erikákkal és narancs liliomokkal borított dombok szelíden ereszkednek a tengerbe, a lágy hullámokon szikrázik a nyári napfény. Itt, mintegy 50 kilométerre a legnyugatibb ponttól, a Lizard-félszigeten van Anglia legdélibb pontja, amit egy hófehér világítótorony jelez. Egy könnyed túrányira rejtőzik tőle a varázslatos Kynance Cove, ahol apálykor széles homokhíd köti össze a zöld sipkás sziklaszigetekké összeálló szerpentinköveket a szárazfölddel, felette pedig lapos, puha tisztás várja a piknikezőket.

 

Kynance Cove

A félsziget túloldalán egy tündéri kis halászfalu, Cadgwith dicsekszik „az ördög serpenyőjével”. Ez a különös, növényzettel benőtt, természetes híd évtizedekkel ezelőtt jött létre, miután beszakadt egy barlang a kis öböl felett. Akad persze emberi alkotás is: Marazion közelében, a St. Michael’s Mount a francia Mont St. Michel brit megfelelője. A szigetdomb tetején messziről tündököl a 12. századi vár, egykori kolostor, börtön és erőd, 300 éve pedig a St. Aubyn család otthona. Apálykor kikövezett úton sétálhatunk be a szigetre, dagálykor csónakok furikázzák a látogatókat. A tenger mozgásáról itt sem árt előre tájékozódni, mert bizony megesik, hogy séta közben jön az ár, és az óvatlan turista térdig a vízben gázolva ér partot. 

A másik kihagyhatatlan csoda a 750 férőhelyes, sziklába vájt Minack Színház, melyet egy brit asszony, Rowena Cade épített 1931-től egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Az ókori drámák színhelyére emlékeztető szabadtéri kőszínház a cornwalli esték egyik legkedveltebb célpontja. Nappal is látogatható – 3,50 fontért –, de akkor már érdemesebb plusz 5 fontot rászánni, és elcsípni egy előadást. Tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy mit. Ha nem tetszik a darab, gyönyörködhetünk a tenger látványában, napnyugta után a csillagokban, vagy az ezüst folyosóban, amit a telihold vetít a fekete óceánra. Mindeközben pedig kortyolhatjuk a borunkat, és falatozhatunk a piknikkosárból, ami elkerülhetetlen kelléke egy Minack Színház-látogatónak. Aki ennél is több kultúrára vágyik, annak a St. Ivesben 1993-ban megnyílt Tate Galériát ajánlom, ahol többek között cornwalli festők ismerős tájképeire bukkanhatunk.

A Minack színház

 

Bár nem könnyű, de ha mégis sikerül elszakadni az óceán vonzásától, a megye belsőbb részei is tartogatnak meglepetéseket – mindez garantáltan legfeljebb 30 kilométerre a parttól! Vaskori emlékeket őriznek Carn Euny növényzettel sűrűn benőtt romjai, ahol megismerkedhetünk a kelták föld alatti kunyhóinak és katakombáinak titkaival. Cornwall gazdasági aranykorát idézik az egykori ón- és rézbányák, amikből mára a szivattyúzáshoz és szellőztetéshez használt motorházak és az égbe meredő kémények maradtak meg a leginkább látványos mementóként.

Eden Projekt

 

Persze nem minden csak a múltról beszél. A 12 hektáron, St. Austell mellett kialakított Eden Project hatalmas, futurisztikus buráiban a Föld legkülönbözőbb klímáit stimulálták. A több mint 100 ezer növényt bemutató egyedülálló „globális kert” ma már minden nyolcadik Cornwallba látogató turista úti céljai között szerepel. És végül ne feledkezzünk meg a paradicsomi természeti környezetben furcsán ható szélmalomfarmokról sem, melyek ellen hiába szólalnak fel „Kernow” (ahogy Cornwallt a helyiek mondják) konzervatív lakói.
Márpedig szél, az van bőven. Különben még azt hinnénk, valamelyik egzotikus tengerparton járunk. Pedig ez „csak” az angol Riviéra.

Fórumajánló:
Anglia – déli rész »

Fotó: Lausek Esther

Exit mobile version